Leanderfa - G-Portál

A metszésről sok minden

A leanderek metszés nélkül is szépen fejlődnek, hazájukban gyorsan nőnek, idősebb korukban hatalmas bokorrá, fává növik ki magukat. Nálunk nem egyszerű nagyméretűvé nevelni, mert a mi klímánk alatt kifagy, télen telelő helyre kell vinnünk, e miatt növekedésének korlátot kell „szabni”. Szükség van a metszésükre azért, mert a rendelkezésre álló tartó edény mérete, valamint a téli hely korlátozott méretű. A metszéssel arra próbáljuk a növényeinket kényszeríteni, hogy viszonylag kicsi méret mellett is bőséges virághozama legyen. Arra törekszünk, hogy a növényünk sokáig formára mutatós maradjon, és szépen virágozzon ezért időről időre meg kell újítani. Mivel az ágak még a gondos kezelés mellett is egy idő után fölkopaszodnak, hiába örökzöldek a levelek egy idő után elöregednek (kb. 3 év) és lehullnak. A betegség nyomai (pl. gombás levelek), a kártevők nyomai (pl. atkák), és a kusza növekedés is rontja a növényeink esztétikai kinézetét. Ezeken a problémákon metszéssel tudunk segíteni.

A leanderre jellemző a hármas növekedés, azaz egy szár csomónál (nóniusz) hármasával hozza leveleit és hajtásait, kivétel a magonc, ami kettesével hozza, és időnként a négyes levélkőr is előfordul. Növekedési sajátossága továbbá, hogy fiatal, még nem fásodott, azaz zöld színű hajtás metszésénél általában a metszés helye alatt egy emeletben hoz 1-3 hajtást. Amennyiben elfásodott, azaz barna hajtást vágunk el, akkor sok levélnyélnél hoz új hajtást. Miért is fontos ezt tudnunk? Elsősorban idős növények ifjítása miatt. Ha az ifjító metszés csak zöld hajtást érint, akkor kevesebb friss hajtással számolhatunk, kisebbek lesznek a lehetőségeink a hajtásválogatásnál. Fontos azt is tudni a leanderről: Virágait a friss hajtás végén annak lezárásaként hozza. A leander könnyen megújul tősarjai egy év alatt virágzóképes hajtássá képesek fejlődni.

A leggyakoribb metszési okok.

1, túl nagy a növény, kinőtte az edényt, a telelőt, nem tudjuk mozgatni, ekkor visszaifjítjuk, méretében csökkentjük,

2, nagyon megnyúlt, hajtásai hosszúak, a virág széthúzza a növényt, ekkor célunk a növény kompaktabbá tétele,

3, elöregedett, fölkopaszodott, egyre kevesebb hajtást fejleszt, virághozama csökken, formátlanná vált, ekkor ifjítjuk,

4, sűrű, nehezen kezelhető, áttekinthetetlen, apró virágot fejleszt, ekkor ritkítjuk

5, betegség hatalmasodott el rajta, vagy valamilyen sokk érte, ekkor védekezési célból metszünk,

6, törzses vagy egyedi formára szeretnénk nevelni, ekkor alakítási célból metszünk,

Metszés ideje:

Tapasztalataim szerint a metszés optimális időpontja augusztus eleje-közepe, ekkor a növény még képes kinevelni a következő évi virágzáshoz szükséges új hajtásokat. Ilyenkor már a téli elhelyezést is szem előtt tartva alakíthatjuk növényünket. Ha a következő éves virágzás nem fontos, akkor bármikor metszhetünk.

1, tavasszal közvetlenül a telelőből történő kihozáskor. A telelőből kihozott növények, ha jó helyen teleltek szépek, leveleik zöldek, egészségesek, rajtuk már a virágok is látszanak, a rossz körülmények közt telelt leander rossz állapotban kerül elő. A leander nagyon jól megújuló növény. A különbség csupán a virágzás idejében fog megmutatkozni. A jobb állapotú korábban, a rosszabb értelemszerűen később nyílik. Ha szükséges az erőteljesebb visszavágásokat, ilyenkor tegyük meg (pl. tarra vágás), ekkor ugyanis az egész vegetációs idő a rendelkezésre áll a megújulásra. Ha csak a szaporításhoz vágunk, ágakat, ilyenkor sokat ne vágjunk, mert a levágott ágakkal a kialakuló virágrügyeket is levágjuk, ezzel a virágzást is tönkretehetjük.

2, nyáron a folyamatos virágzás érdekében, csak kisebb korrekciók elvégzése a feladat. Ekkor folyamatosan, eltávolítjuk az elnyílt virágokat, és a virágzatot. Egyrészt azért mert a beszáradt virágok csúfítják a növényt, másrészt pedig akadályozzák a bimbók további kinyílását. Az elnyílt és megporzott virágokból termés, mag érlelődik, ez pedig gátló hatással van a további növekedésre, (ha nem akarunk magot nevelni) szükséges azok eltávolítása. Ha egy bugán az összes virág kinyílt és nem fejlődik magház az egy idő után magától is leesik. Nyáron szükség lehet beteg hajtások azonnali eltávolítására is.

3, nyár végén a fő virágzás elmúlásakor az elnyílt virágzatok kivágására, a megnyúlt hajtások, és a tősarjak visszavágására, ritkítására van szükség. Ilyenkor végzett metszésre a növény még növekedéssel reagál. Kihozza azokat a hajtásokat, amiken már következő évben nyár elejétől virágozni fog. Sőt a telelőben ezeken a hajtásokon már meg is jelennek a virágbugák.

4, ősszel a behordásnál rendszerint csak azért metszünk, mert nem fér be a téli helyére a növényünk. Ilyenkor vigyázzunk, mert a vágás nagyon lassan gyógyul a kifolyt növényi nedveken megtelepedhet gomba, baktérium stb., fontos a seb kezelése ecsetelés gombaölővel, vagy fasebkezelővel.

Metszés mértéke:

1, erősen, amikor a hajtások hosszának 2/3-át, de esetenként még ettől többet is eltávolítunk, ezt főként akkor tesszük, ha nagyon felnyúlt a növény, nem elég bokros, felkopaszodott, megöregedett, tehát egy erősen megújult növényt akarunk látni. Erős metszés hatására erős hajtásnövekedéssel reagál a növény, ha megfelelő táperőben van.

2, középerősen, amikor a hajtások hosszának felét távolítjuk el, ezt akkor tesszük, amikor kissé elégedetlenek vagyunk a növekedési eréllyel, hiányosságok vannak a növény alakjában, gyenge volt az előző évi virághozam, kicsit sűríteni akarjuk a tövet. Középerős metszésre középerős növekedéssel reagál. Nem hoz annyi hajtást, mint erős metszésnél, de azok hosszabbak és erősebbek lesznek.

3, gyengén, amikor a hajtások hosszának maximum az 1/3-át, vagy ettől kevesebbet, gyakran csak a csúcsát csípjük vissza. Ezt akkor tesszük, ha elégedettek vagyunk a növénnyel, csak éppen egy kicsit több virágot szeretnénk látni rajta, ezért a növény felső harmadát sűrítjük.

Metszést befolyásolja még, a növényünk növekedési habitusa.

1, Törpe növekedésű: metszés nélkül is zömök, kompakt marad, nagyon sok hajtást fejleszt, íz közei rövidek, hajtásai nem erősek, virágai nem nagyok, de egyedszámban több, nagy előnye, a kis mérete.

2, Erős növekedésű, szinte a törpe ellentéte: évente többször is kell metszeni, hatalmasra nő, virágai nagyok hajtásai hosszúak és szinte mindig lehúzzák a virágok, ezért karózni kell, nehéz kordában tartani, hajlamos a felnyúlásra, kopaszodásra, íz közei hosszúak,

3, Középerős növekedésű értelemszerűen a kettő között helyezkedik el.

Mindegyiknek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Mikor leandert választunk, erre figyeljünk, hogy mi a szándékunk vele. Pl. az erős növekedésű túl azon, hogy hatalmas virágesővel ajándékoz meg alkalmas magas térhatárolónak, esetleg virágos sövénynek, vagy magas törzses leander fának. Teraszra, lépcsőházba törpe növekedésűt válasszunk.

Metszés menete:

1.Eltávolítjuk a beteg sérült hajtásokat az egészséges részig vágjuk vissza. A betegség fajtájától, a károkozás mértékétől függően, az egész hajtást, vagy annak egy részét távolítjuk el

2.Eltávolítjuk, vagy visszavágjuk a ferdén, kuszán fejlődött hajtásokat. Ha megfelelő számú hajtásunk van, akkor az ilyen rosszul nőt hajtást tőből távolítsuk el, ha nincs elég hajtás, akkor 3-5 centis csonkra vágjuk vissza.

3. Eltávolítjuk a tőhajtások közül a gyengéket. A leander erősségétől és fajtától függően fejleszt tőhajtást. Ha mindig mindet meghagynánk, akkor gyengítenénk a meglévő ágrendszerének fejlődését, az új tőhajtások is gyengén fejlődnének, túlzottan besűrítenénk a növényt. Ezért az új hajtások közül a növény sűrűségének megfelelően pár új tőhajtást hagyunk csak meg évente a legerősebbek közül, a többit eltávolítjuk.

4. Kiritkítjuk, visszavágjuk a hajtásokat a növény erőnlétének megfelelő mértékben. A sűrű lombozat kedvez a károsítóknak, sok tápanyagot, vizet igényel. Egy arányos lombozat, hajtásrendszer fenntartása, gondozása könnyebb, azon több és szebb virágzat fejlődik. Hajtást milyen szempontok alapján válogassuk: növekedési erősség, kor, egészségi állapot, növekedési irány, elhelyezkedés. Túl hosszúra hagyott hajtást a virágzat jelentős mértékben képes lehúzni.

5. A vágásnál fasebkezelővel kenjünk be minden sebet. A leander a metszési sebek helyén könnyezik. Minél később végezzük a metszést annál több értékes növényi nedvet veszít ezeken a sebeken. A sebkezeléssel várjuk meg, amíg a csepegés megszűnik.

Alakító metszés

Alakító metszésnek azt nevezzük, amikor egy fiatal növény ágrendszerét kialakítjuk, vagy egy idősebb növényt céljainknak legjobban megfelelő növényformára alakítjuk. Az alakító metszésnek tekintve, hogy dísznövényekről van, szó nagy jelentősége van. A leandert kertészetekben nagyon sok méretben és, többnyire szakszerűen kialakított formában árulják, ezért azokat már nemigen kell alakítanunk.

Alakítani a saját szaporítást szoktuk, ami rendszerint egy gyökeres dugvány, és leginkább egyágas, nincs rajta oldalelágazás, 10-20 centi hosszú. Növekedése során általában 3-4 oldalhajtás fejlődik rajta, pedig az lenne jó, ha rögtön 3-4 tőhajtás képződne, de ahhoz először sok-sok levelet kell növesztenie. Amikor az oldalhajtások elérték a 10-15 centiméteres nagyságot a csúcsukat visszacsípjük, ezáltal további ágazódásra serkentjük, kialakul a második ágemelet, körülbelül 7-12 hajtással. Ezeket engedjük fejlődni, ha elég korán kezdtük a dugványozást, és megfelelő az időjárás, és egyéb körülmény is, őszre egyik-másik hajtásvég virágot is hozhat. Ezzel meg is adtuk a leandernek a vázát. Második évben két lehetőség közül választhatunk: Feláldozzuk az előző évi hajtások végén megjelenő virágokat a bokrosítás érdekében és a hajtások végét visszacsípjük. Vagy hagyjuk virágozni a leandert, ezzel a hajtásnövekedés visszaesik. Új hajtásokat a virágzás végéig csak tőről fog hozni. Virágzás után pedig az elszáradt virágok helyén. Mindkét esetben a tőhajtásoknak kiemelt figyelmet szenteljünk. Fiatal növényről lévén szó 1-3 tőhajtásra számíthatunk, amiket hagyjunk július végéig fejlődni, majd visszavágjuk őket. Ha jól érezte magát a növény, akkor a harmadik évben már erős, sűrű bokrot alkot. Kedvezőtlen körülmények esetén az alakító folyamat 5-6 évet is igénybe vehet. A metszés során kialakítandó forma lényeges, ezért írok kicsit a gyakori leander formákról.

Bokorforma: A leander tőnek a legtermészetesebb formája a gömb alak. Ha hagyjuk növekedni, gömb alakú formát vesz fel, hatalmas teret foglal el, és gyakran akadályozzák a kilátást is. Ha ragaszkodunk a természetes formához, vágjuk vissza az ágakat olyan helyen, hogy megtartsa a gömb megjelenését, de méreteiben már elfogadható legyen. Soha se a leveleket nyírjuk, és ezzel próbáljuk elérni a gömbformát, egyrészt csúnya a nyírt lombozat, és ekkor vágjuk le a legtöbb kialakuló virágbimbót.

Váza forma: Ez a forma egy alternatíva a természetes gömb alakú, nagyobb leander formák mellett. Lehetővé teszi, hogy fény és levegő jusson a növény tövéhez, sokkal nyitottabb váza-szerű megjelenést mutat. Kialakításakor a szokásos metszési gyakorlat szerint először kivágjuk az elhalt vagy gyenge és keresztező ágakat. Majd csökkentsük a teljes méretét, ha szükséges. Ezután távolítsuk el a talaj fölött, a sok külső ágat, létre kell hozni egy szűk bázist, ahonnan indulnak az ágak. Lehetőleg a fiatalabbakat hagyjuk meg, az alakításnál erősíteni kell a "vázás" megjelenését. Ez tovább csökkenti a növény átmérőjét, és serkenti az új hajtások és az új levelek fejlődését.

Multi-törzs forma: Megjelenésében egy többszárú fa alakhoz hasonlít. Kialakításakor pár darab legegészségesebb és legjobb állású, ágat kiválasztunk, és ebből hozzunk létre „multi-lábakat”. Vágjuk ki az összes többi törzs és alsó oldalágat. Úgy alakítsuk ki, hogy a növény fejlesszen elágazásokat a megfelelő magasságban. Karbantartási igény ebben a formában is rendszeres, az új eredő hajtásokat folyamatosan ki kell vágni. Rendszeresen és kitartóan alakítgassuk, különben egy csúnya forma jön létre. Ha a nemkívánatos hajtásokat rendszeresen kivágjuk, mikor megjelennek, a feladat sokkal könnyebb. Ez a forma praktikusabb, mint a faforma, mert az erős szélnek jobban ellen áll, ha valami sérülés történik, a törzzsel könnyebben regenerálódik. A beteg (atkás stb.) ágrészeket is könnyen pótolhatjuk egy új "láb" növesztésével. Az erős növekedési kedvel rendelkező fajtákat is kisebb méretűre tudjuk alakítani, és még a virágzáshoz szükséges ágvégek is megmaradnak. Én is ezt a formát kedvelem, a lehetőségek szerint alacsonyabb méretben, de hasonlóra alakítom a nagyobb leandereimet.

Ernyő forma: Megjelenésében egyetlen nagy csokor, kicsit olyan, mint a trópusi fák. E forma lényege több egyforma magasságú, egyenes szár kialakítása. A kialakításnál megengedett, hogy az ágak egy ponton össze vannak kötve, és ívesen kifelé hajlanak. Ez egy igen különleges, és szemet gyönyörködtető forma.

Fa forma: A virágzó leanderfa egy csodálatos látvány, egyedülálló formában. Leander fának kialakított növény sokkal kevesebb helyet foglal, mint gömb vagy csokor formájú. Alkalmas a kis kertek, és korlátozott méretű térben is az elhelyezésre. Mivel nagyon kevés árnyékot adnak bármilyen évelő vagy színes egynyári elvan alattuk. Még a kialakult leanderfa is sok metszési munkát kíván. Az új hajtások növekedése miatt az alakító vágás állandó feladat. Pár dolog, amit érdemes végiggondolni a kialakítás előtt. A törzs lehet alacsony 30-40 cm és magas 50cm felett, gondoljunk a későbbiekre a magas törzsű növény nagyon könnyen fölborul, és a téli elhelyezésnél is érdekes lehet a magasság. A fajta kiválasztásánál figyelni kell, van gyorsan és lassan növekedő, erős ágrendszerű és egyáltalán nem merev ágakat nevelő fajták. Ezek fontos szempontok az alany kiválasztásánál. A fa alak kialakításának elsődleges célja megfelelően erős váz ágak kialakítása, és rajta minél több ágvég legyen, a legszebb formában. Az ágvég azért fontos, mert minél több van annál jobban leterheli a növényt (kevesebb nemkívánatos hajtást produkál, mert több helyen tud hajtani) és ugye az ágvégeken hozzák a virágokat is. Az erős ágrendszerű gyorsan növő fajtánál ez egyszerűbb, mert gyorsan kineveli az alap ágakat. Persze a későbbiekben ez hátrány is lehet, mert a kialakult formát gyorsan "kinövi" és ezzel alakító metszésre kényszerít bennünket, a gyakori alakító metszés akár a virágzás rovására is mehet. Azt tudni kell, a leanderfát később se lehet magára hagyni, alakítgatni kell rendszeresen.

Fenntartó metszés

Leggyakrabban fenntartó metszést végzünk. Aki rendszeresen metszi a leandert, annak valószínűleg tavasszal sem kell nagy beavatkozást végrehajtani. A fenntartó metszéssel kisebb hibákat, enyhébb betegségeket, sűrű hajtásrendszert, megnyúlt ágakat korrigáljuk, a nagyobb munkák 3-5 évenként jelentkeznek. A fenntartó metszéssel tovább alakítjuk a leander bokrunkat és biztosítjuk a rendszeres virágpompát. Mint minden növénynél így a leandernél is nagyon nehéz egy egységes, minden növényre érvényes metszést leírni. Még ha lenne is két egyforma növény, akkor is más hatások érik őket a fejlődésük során, ami miatt adódnak olyan különbségek, amik speciális metszési munkát jelenthetnek. Metszés megkezdése előtt átvizsgáljuk a leanderünket: van-e rajta károsító, milyen erős a növekedése, milyen hosszú hajtásokat hoz, mennyi rajta a virág, van-e rajta elszáradt vagy kuszán fejlődött hajtás, érte-e fizikai sérülés, ezután kezdjük el a fent leírt módon a metszést.

Ifjító metszés

A növény öregedésével egy idő után szükség lehet a leander megújítására. Ez az egyik legerősebb beavatkozás a növény életébe. Ha jó erőben van, akkor egy év alatt újraneveli a lombozatát, és a beavatkozás őszén már hozhat némi virágot is, a következő évben pedig már majdnem teljes pompájában díszeleghet. Egy felkopaszodott, új hajtást már nehezen fejlesztő növény esetén, nemcsak egy átültetésre, de gyökérzet megmetszésére, és az ágrendszer felújító metszésre is szükség van. A megújítást úgy tudjuk elérni, hogy a növényt alulról induló hajtások növesztésére kényszerítjük. Az egyik módszer a harmados metszés ennek az a jellemzője az ágak egy harmadát visszavágjuk, és új hajtásokat hagyunk meg. A következő évben hasonlóan visszavágjuk a régi ágak harmadát, harmadik év után már új ágak vannak csak. Ennek a módszernek az az előnye a leanderünk a metszés ellenére is virágzik. A drasztikus fiatalítás a tarra vágás, mikor az összeg ágat egyszerre visszavágjuk. Persze ilyenkor is hagyjunk 10-25 cm-es csonkot, amiről ki tud hajtani, a friss hajtásokat válogassuk és csak az erősebbeket hagyjuk meg. Fontos ezt a módszert tavasszal vagy koranyáron csináljuk, hogy az újhajtásoknak legyen idejük télre megerősödni. A gyenge vékony hajtások gyakran nem élik túl a téli időszakot. Vigyázni kell rájuk, mert érzékenyek a telelő klímájára, és az erősebb napra. A fiatal leveleket nagyon szeretik az atkák és a tetvek, de a gombásodás is gyakori. Ezen okok miatt én nem szoktam lecsupaszítani a leandereket mindig hagyok egy, vagy több ágat, ami a növényt addig is táplálja, míg az új hajtások megerősödnek, később azokat is vissza lehet vágni. Végeredményként egy kompaktabb növényt kapunk.

Ifjításkor akár tőosztást is végezhetünk, ez úgy csináljuk, hogy a gyökérnyaknál függőlegesen (baltával fűrésszel) elvágjuk a bokrot lehetőleg úgy, hogy mind a két részen megfelelő ág, és gyökér maradjon, ezután már két külön növényként kezeljük. Fontos hogy a metszés után a növény gyökérzete, és a lombozata összhangba legyen. Vagyis ha a gyökérzetet nagyon megkurtítottuk, a lombozatot is alaposan vissza kell vágni.

Fontos a vágásokat kezeljük, de minimum egy gombaölős permetezést végezzünk. Az is fontos a metszésnél használt szerszámainkat fertőtlenítsük lehetőleg minden növény metszése előtt. Ezzel meggátolhatjuk, hogy a lappangó betegségeket átvigyük egyik növényről a másikra. Célszerű a régebb óta nálunk lévő növényekkel kezdeni a metszést (kevésbé valószínű, hogy van betegsége) az új növényeinket a végére hagyni.

Ne féljünk a metszéstől. Ha követünk is el hibákat, azt a növény korrigálni fogja, ha segítjük ebben a munkájában.

Leanderfa kialakításáról készűlt fotók:

A kialakításhoz alapként vagy egy felkopaszodott szimetrikus növényt, vagy a metszéskor levágott vastavabb ágat meggyökereztetünk és ezt használjuk:

Visszavágjuk az ágakat maximum 3 levélkör felett. Ha háromnál hosszabb ágközt hagyunk rendszerint csak féloldalasan hajt ki, és ritka is lesz az ágrendszer. 1levélköz ezetén pedig túl sűrű lesz.

Az új hajtásokat is ismét 2-3levél fölött viszavágjuk. Ha jó erőben van az alanyunk egy szezonba 2-3szor visza tudjuk vágni . Túl hamar ne vágjunk mert kevés hajtás tör ki.

Már bújnak az új hajtások.

A harmadik visszametszés után a korona formájára is érdemes figyelni, lesz ahol egy levél, lesz ahol három levél fölött kell vágnunk .

Már látszik a korona formája kb ez az alap .

A koronát továbiakban is rendszeresen alakítani kell, a kitörő új hajtásokat válogatni és visszavágni kell, különben fölkopaszodik és eltorzul.

Ha nagyon gyorsan nő akkor is célszerű visszavágni és még több ágvéget kialakítani, hogy nagyobb legyen a terhelése . Ha több az ágvég megoszlik a növekedési kedv. Hosszú csapokat később se hagyjunk, mert azok féloldalasan hajtanak ki. Metszés után nem túl esztétikus , a korona de a metszést hamar eltakarják az új hajtások.

Ha ügyesen metszünk sok friss hajtás indul.

Arra mindig vigyázzunk a vágásnál a vágott ágcsonk ne a rügyek felé lejtsen, mert a lefolyó nedvek kiégetik a megindult rügyeket.

Egy leanderfa ami nem volt következetesen visszavágva , az alsó ágak már csupaszok.

Metszés után így néz ki. A megmaradt két fölső ág levágásra kerül, ha az aló ágak kilombosodtak. Ilyenkor célszerű Wuxal-al többször permetezni mert az segíti az ágakon az új hajtások megindulását.