vissza a menüben   Mirtusz A valódi mirtusz  (Myrtus communis) örökzöld cserje, mely természetes élőhelyén 4-5 méterre is megnő. A mirtuszfélék családjába rengeteg faj tartozik, többek közt a teafa, a mangrove és az eukaliptusz is. A Földközi-tenger mellékének jellegzetes növénye. Elterjedési területe Észak-Afrikától Közép-Ázsiáig húzódik. A görög-római mitológiában a Aphrodité, illetve Vénusz szent fája, a szenvedélyes szerelem, a hűség és a termékenység és a béke jelképe volt. Így lett esküvőkön a menyasszonyi koszorúk, kitűzők dísze. Az egyiptomi nők is virágzó mirtuszágakat tűztek a hajukba, ruhájukra.. Ünnepek alkalmával az emberek mirtusszal díszítették ruhájukat. Az arabok szerint a mirtusz mennyei illata arra utal, hogy a Paradicsomból származik. Állandó alkotó része volt a szerelmi bájitaloknak és illatszereknek. A valódi mirtusz ma is a szerelem jelképe.  Ma is alkalmazza az igényes parfümipar Nagy, örökzöld, dúsan elágazó, sűrű lombú, fa vagy cserje. Természetes élőhelyén 5–7 méterre, dézsában gondozva mintegy méteresre nőhet meg. Védett fekvésbe megpróbálkozhatunk a kiültetésével déli vagy nyugati fal elé ültetve. A Variegata fajta sárga levélszéleivel a mirtusz dekoratív megjelenésű kerti változata. A mirtuszfélék családjának másik tagja a hangamirtusz nemzetség. Néhány fajukat cserépben is neveljük.Krémfehér mintegy 1,5 cm átmérőjű, illatos virágai magányosak vagy 3–7 virágú álernyőbe csoportosulnak a levél tövében. A virágokat a hosszan kinyúló porzók teszik különlegessé. A virágbimbók gömbölyűek tavasztól nyár elejéig nyílnak virágai. Gyümölcse sötét, kékeslila, egy- vagy sok magvú, gömbölyű, borsónyi méretű bogyó, aminek tetejét a kehely koronázza. A tömegesen termő bogyók a növényt a virágzás után is igen látványossá teszik, ezért a közönséges mirtuszt sokfelé dísznövénynek ültetik. A téli fagyokat nem bírja, ezért nálunk cserépben nevelik, így nem nő meg olyan nagyra. Vékony levelei olajmirigyekben gazdag, fehér virágai szintén illatosak. A mirtusz napos helyet szereti, de félárnyékban is megél, fontos, hogy a talaja mészmentes legyen, ezért lágy vízzel, vagy esővízzel öntözzük. Arra is figyeljünk, hogy talaja állandóan nedves legyen. Könnyen kiszárad, a felesleges víztől pedig könnyen rothadásnak indul. Növekedési szakaszban savanyú kémhatású trágyával pótoljuk a tápanyagokat. Jól tűri a metszést, tetszés szerinti formára nyírhatjuk. A metszést lehetőleg tavasszal végezzük, mert a levágott hajtások akkor könnyen meggyökeresednek. Enyhe fagyot még elviseli, de időben vigyük be 5-10 C fokos teleltető helyre. Az örökzöld mirtuszról egész évben szedhetünk levelet. Bogyóiból lekvárt, illetve szeszt főznek: a mirtuszlikőrnek piros és fehér változata is van. Az édeskés, de egyúttal csípős ízű bogyókat egyes vidékeken a borsot helyettesítő fűszernek használták.Már az ókorban ismert gyógynövény volt; a Biblia is ekként említi. Ismert gyomorerősítő, az emésztést segítő, valamint vérzéscsillapító, az ereket összehúzó hatása. Olaját főleg az aromaterápiában használják (hörghurut kezelésére); emellett parfümök alapanyaga is. A teamirtusz az utóbbi időben igen divatos, mert sokféle panaszra nyújt gyógyírt.   Gránátalma   Közép-Kelet Ázsiából származik, Perzsiától  Észak Indiáig már évezredek óta termelik, különösen népszerű volt a Fekete tenger keleti oldalain. Később a mediterrán országokban is elterjedt, fontos szerepet játszik a zsidó, iszlám vallásokban és a görög mitológiában. Manapság Dél-Kelet Ázsiában, Amerikában és Afrikában is termelik. Az északi féltekén szeptembertől januárig érik, így ideális téli gyümölcs.Nyersen az édeskés típusokat fogyaszthatjuk, ezek általában a fehér(es) héjú fajták. Tárolásra nem érzékeny, akár hetekig, hónapokig, hűvös helyen akár fél évig is eltartható. Levéből üdítőt készíthetünk. Gyümölcsfagylalt, szörp, likőr, lekvár, sőt bor és ecet is készíthető belőle. A gránátalma nálunk kedvelt dézsás növény, védettebb fekvésben a szabadban is tartható, fás szárú növény. Szára elágazó. Színe szürkés-barna. A fiatal hajtások négy élűek, zöldes piros színűek. A fejlettebb bokrokon tüskeszerű hajtások is fejlődnek, koronája gömb alakú ágai szétterülők, magassága 1-5 m. Levelei egyszerűek, állásuk szórt, a levélkék tagolatlan, hosszúkásak. A levelek válla keskenyedő, csúcsa kihegyesedő. A levélnyél rövid. Lombhullató. A levelek 1-8 cm hosszúak és 0,5-2 cm szélesek. Virága tölcséres, színe piros, rózsaszín vagy vörös, fehér sárga. Virágai 3-5 cm nagyságúak. Egy hajtáson 1-5 virág fejlődik. Egyivarú virágok is előfordulnak, de termés csak a hímnős virágokból fejlődik. A szirmok megsokszorozódhatnak, így telt virágú fajták is kialakultak. A teltvirágú változatok csak ritkán hoznak termést. .Ezenkívül törpe változata is ismert.. Termése gömbölyű bogyó, sárgás-zöld, piros, lilás-fekete vagy fehér színű. Tömegük 20-80 dkg. Átmérőjük 5-12 cm. A termés héja éréskor fényes, sima. A kocsánnyal ellentétes oldalon a csészelevelek koronaszerű képletet alkotnak. A magok a gyümölcshúsban találhatók, aprók, általában kemények, pirosak, rózsaszínűek vagy fehérek. Egy termésben akár 1000 mag is lehet. Gondozás A fiatal vagy hideg fekvésben levő bokrokat a téli fagyoktól védeni kell. A talajhoz közeli részeket földdel, a többi részt szalmával vagy más hőszigetelő anyaggal takarjuk. A védett, déli fekvésű területeken a jól megedződött növények már károsodás nélkül telelnek. A szélsőségesen hideg teleken itt is előfordulhatnak kisebb fagysérülések, de ez főleg a fiatal, 1—2 éves részeket érinti.  Az edényes növények télen hűvös helyiségben, 0—+5°C körüli hőmérsékleten nagyon jól telelnek. Ilyenkor az edény méretétől függően hetente egyszer, vagy havonta egyszer-kétszer öntözzük. Nagyon jók teleltetésre a földes pincék, vermek — de fűtetlen szobában is jó eredményt kapunk. Téli behordásra a jól beérett vesszejű, lombtalan növények alkalmasak. A vesszők beérését (ami a sikeres teleltetés és a következő évi jó virágzás feltétele) úgy segíthetjük, ha a nyár második felében a tápanyag-adagolást és az öntözést fokozatosan mérsékeljük, és az enyhe fagyoknak is kitesszük növényeinket.  Az edényes növényeket eleinte rendszeresen, évente ültessük át nagyobb cserépbe. Az idősebb növényeket dézsában, ládában tartsuk, ilyenkor már hosszabb ideig is maradhatnak átültetés nélkül, de a tápanyagok pótlásáról rendszeresen gondoskodni kell (trágyázás, öntözés trágyalével, tápoldattal).  A folyamatosan fejlődő, egészséges magnövények az 5—6. évben hozzák első virágaikat. Ettől kezdve minden évben rendszeres virágzásra számíthatunk. A dugványról nevelt bokrok 3—4 éves korban, a jól fejlett gyökeres tősarjak 1—3 éves korban kezdenek teremni. A vályogos, löszös vagy laza, tőzeges, tápanyagban gazdag talajt kedveli. Gyengén öntözzük, elviseli a szárazságot. Jól tűri a száraz levegőt. Fényigénye nagy, a direkt napfényt kedveli. Hőigénye közepes. Fagytűrő, de csak enyhe fagyot visel el. A növény magról, dugvánnyal vagy sarjhajtással szaporítható. Szaporítása gyökeres sarjakkal a legegyszerűbb(ősszel szedjük), de a dugványozás is sikeres(tavasszal, az új levelek megjelenése előtt érdemes szedni a dugványokat). Könnyen gyökereznek akár a két éves ágak is. A magvetéssel nevelt növények kisebb terméseket hoznak, tulajdonságaik eltérnek a szülőkétől. A fiatal növényeket érdemes , időnkénti locsoláskor tápozni . Az edényben nevelt növényeket folyamatosan öntözni kell, a kiültetett egyedeket csak nagyon száraz időszakokban. Napos meleg oldalra, védett helyre ültessük. A téli fagyoktól a fiatal és hideg fekvésben lévő bokrokat takarással kell védeni. A telt virágú fajok ritkábban teremnek. A júliusi virágokból hazánkban is beérnek a termések.   Babér   A babér elnevezés elég félrevezető mert több növényt is elneveztek így, és semmi köze a babérhoz. Pl Hegyi babér , Dér babér , Babérmeggy , Babér som. Babérhoz hasonló: Indiai babér (Cinnamomum tamala) Ez a babérfajta ízében inkább a fahéjhoz és a szegfűszeghez hasonlítható. Levelei kiválóak fogások díszítésére, és az indiai konyha nélkülözhetetlen fűszerei. Mexikói babér (Litsea glaucescens) Ez a Mexikóban őshonos babérfajta a túlzott szüretelések miatt kezd egyre ritkábbá válni. Levelei hasonlóképpen használhatók fel, mint a nemes babéré, és sok bennük az esszenciaolaj. A mexikói babér 4,5-6 méter magasra nő meg, levelei alja kékeszöld színű, és csinos, fehér virágokat hoz. Enyhébb fagynak is képes ellenállni.   Amerikai babér (Umbellularia californica)                                                     Habár vannak, akik nemes babérként árulják, valójában az amerikai egy teljesen más fajta. Aromája hasonlít ugyan a nemeséhez, de íze valamivel drasztikusabb. Tovább nehezíti a megkülönböztetésüket, hogy küllemre is közel megegyezőek: mindkettő örökzöld, leveleik formája hasonlít, habár az amerikai fajtái valamivel hosszabb. Egyik aromája sem igazán érezhető, míg a leveleket össze nem morzsolja az ember, és – mint említettük – még illatuk sem különbözik igazán. Az amerikai babéron termő bogyók ehetőek! Babér nemzetség (Lauraceae): A Laurus novocanariensis egy nagy cserje vagy fa, aromás, fényes sötétzöld lombozattal.    Kedvező körülmények között lenyűgöző, 3–20 méteres fa. magas is lehet. Megtalálható a gazdag talajokban és mindig nedves zónájában szubtrópusi éghajlaton, magas légnedvesség mellett. A Kanári- és Madeira- szigeteken őshonos. Laurus azorica Az Azori-szigeteki babér egy kis kétlaki fa, 15 m (49 láb) magasságig megnő.  A  virágai illatos, krémes fehér színűek, kb. 1 cm átmérőjűek, és párban nőnek egy levél mellett. Levelei nagyok, fényesek sötétzöldek, széles tojásdadok, 7–14 cm hosszúak és 4–8 cm szélesek. A gyümölcs körülbelül 1-2 cm hosszú feketebogyó. A Laurus azorica az Azori-szigeteken őshonos, ahol az összes szigeten megtalálható. A laurisilva és a nagy magasságú borókás erdők egyik fő alkotóeleme . Megtalálható a lávafolyásokban, a megművelt föld peremeiben, a parti bozótosban, a hegyvidéki cserjében és az erdős tőzeglápokban is.   Laurus nobilis ’Angustifolia’ – Levelei keskenyebbek, mint a közönséges nemes babéré, ami remek dísznövényekké teszi őket a kertben. Habár eléldegél az árnyékban, a napon sűrűbb növekedésre is képes. Laurus nobilis ’Aureus’ – Sötétzöld levelekkel rendelkezik, amelyek fiatalabb korukban lime színűek. Laurus nobilis ’Saratoga’ – Ez az örökzöld változat kisebb, mint a többi, és szinte semmilyen gondoskodást nem igényel. Tavasszal csinos virágruházatba öltözik.    A nemes babér (Laurus nobilis) a babérfélék (Lauraceae) családban a névadó babér nemzetség legismertebb faja. Magyarul többnyire közönségesen babérnak nevezzük. A babér a legrégebben ismert, és igen elterjedt fűszernövények közé tartozik.  Kis-Ázsiában, a Földközi-tenger vidékén és az Atlanti-óceán mediterrán éghajlatú szigetein vadon is megtalálható, de főleg kultúrákban növő örökzöld cserje vagy fa . A felül fényes, alul matt, bőrszerű, lándzsa alakú levelek fűszeres szagúak és kesernyés ízűek. Illóolajat, csersavat és keserű anyagot tartalmaznak. Fűszernek ezt a levelet használjuk  Egészben használt levele (Lauri folium) értékes karakterű fűszer. Olasz-, Francia- és Spanyolországból jut a magyar kereskedelembe, a Törökországban és Kaliforniában termett levelek a legkeresettebbek. A világ minden, mediterrán éghajlatú részén ültetik. A nemes babér (Laurus nobilis) több mint egy egyszerű növény, hiszen az emberiség történelme során kiemelt szerepet játszott szertartások, ünnepek, népszokások alkalmával. A krumplifőzelék is elképzelhetetlen nélküle ugyebár… Felhasználhatósága: sokoldalú, kellemes ízt ad az ételeknek, természetes konzerválószerként is hatásos. A babér nem csak kiváló ízesítő, hanem emésztést serkentő, étvágyjavító, erjedést, rothadást gátló, antibakteriális hatással is rendelkezik. Ételek ízesítésére a friss levelek a legjobbak. Aromaanyagai csak lassan szabadulnak fel, ezért - más fűszernövényekkel ellentétben – az étellel együtt kell főzni. Terméséből vonják ki a babérolaját, a belőle készült kenőcsök, kivonatok külsőleg használva reumatikus fájdalmak, ficamok, zúzódások ellen hatásosak és a rovarok okozta csípések hatékony kezelésére. A babércserje bogyóját manapság alig használják fűszerként, a benne lévő cineole olajnak köszönhetően inkább a kozmetikai iparban és a gyógyszeriparban fut be nagyobb karriert.  A babért igazán az ókori görögök istenítették, így nem csoda, hogy az ókori hellén kultúrát istenítő rómaiak is átvették ezt a szokást. A laurus nobilis latin névre hallgató növényhez csak pozitív tulajdonságokat kapcsoltak: megvédte viselőjét az istenek haragjától, ez volt a győzelem, a tisztaság jelképe, sőt, a híres Delphi jósműhely hivatásos jövendőmondói is babért rágcsáltak, mielőtt kihirdették látomásaikat. Marcus Aurelis orvosa, Claudius Galenus szerint is a babérlevél és -bogyó sokféle betegség gyógyítására alkalmas. A középkorban a konyha mellett a szekrényekben is megjelent a babérlevél, hogy távol tartsa a molyokat, sőt a bejárati ajtó mellé is tettek néhány levelet, hogy a gonosz szellemek is elkerüljék a házat. Apollóntól, a babérfát ( Laurus nobilis) szent növényévé tette, ezért hordott babérkoszorút, és szertartásaiban is kiemelt szerep jutott a babérnak. Többek között a delphoi jósdában is babérágat égettek, a jósnők babérlevelet rágcsáltak. De nemcsak a jósok, hanem a művészek jelképe is a babér: a legjobb költők, és katonák is babérkoszorút kaptak. Innen ered a koszorús költő vagy az ül a babérjain kifejezésünk. A kora középkorban feledésbe merült a babér jelentősége, de a reneszánsz idején újra divatba jött az ókor sok más jelképével együtt.  Gyakorlatilag   mindenütt - ahol az éghajlat számára kedvező – termesztik. Értékes, sokoldalúan felhasználható fűszernövény,  rendkívül nagy a díszítőértéke is. Nálunk dézsás növényként nevelhető, védett félárnyékos, vagy napos helyen kell elhelyezni, üvegházban, vagy az ország enyhébb klímájú vidékein szabadföldben is tartható. Általában kúp vagy gömb formájúra nyírják, újabban magas törzsű fácskát is nevelnek belőle – a metszést jól tűri, a nyesedék zölden felhasználható ételeinkben. Talaja legyen szellős, jó vízelvezetésű. Nyáron szabadföldben is tarthatjuk. Télen világos, fagymentes helyen (4-6°C-on) tartsuk, és csak annyira öntözzük, hogy talaja kissé nyirkos legyen Nyár közepén hajtásdugványozással szaporítható A felül fényes, alul matt, bőrszerű, lándzsa alakú levelek jellemző fűszeres illatúak és kesernyés ízűek. Illóolajat, csersavat és keserűanyagot tartalmaznak.  Virágzata fürtös, virágot csak jó termőhelyen tavasszal hoz, ezek csillag alakúak, sárgásak. Termései kerekdedek, zöldek, majd megfeketednek.  Magyar népies nevei: albertlevél, szagos levél, illatfa, bürbérfa. A babér szaporítása Nem is olyan egyszerű dolog, mint amilyennek hangzik. Az egyik fő probléma, hogy a babér mediterrán növény, és a mi klímánkon nem feltétlenül virágzik, ritkán hoz termést és nehezen jutunk hozzá a magokhoz. Magról tehát nehéz szaporítani, de tősarjakról könnyebb dolgunk van. A babérok sokszor alulról is elkezdenek hajtani, ilyenkor jönnek létre a tősarjak. Nincs más dolgunk, mint ezeket leválasztani, és mint egy dugványt, szépen elültetni. Ha megvan a kis sarjunk, akkor biztosítsuk neki a megfelelő táptalajt. A babér imádja a tápanyagban gazdag talajt, és nagyon meghálálja, ha bőven van alatta trágya, biohumusz, tőzeg, és komposzt. Ezek hiányában is megél, de sokkal lassabban fog fejlődni. Öt-tíz centis hajtásokat ültessünk el amikről az alsó leveleket  vágjuk le.  Egy apró cserépbe helyezzünk a földkeverékből, a tetejére pedig tegyünk két-három centinyi homokot. Ezek után alaposan öntözzük meg, hogy átnedvesedjen a homok.  Nagyjából három centi mélyen legyen a dugvány alja, tehát a homok és a föld találkozásánál. Egy cserépbe több dugványt is helyezhetünk. Ezek után lefedjük a  cél, hogy minél párásabb közeget biztosítsunk a  apróságoknak, mert a kiszáradás végzetes lehet a számukra. A legfontosabb a számukra  a meleg. Az ideális hőmérséklet számukra 20-22 fok , de a tűző napra mégsem szabad kitenni. A babér kitartásra tanít bennünket, ugyanis két-három hónapba is beletelhet, mire gyökeret ereszt.   Növényeim fotói:

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!