A leander környezeti igényei

Hazájában szabadföldbe és a legváltozatosabb helyeken, gyakran vadon nő. Nálunk többnyire edényben tartjuk és a téli hónapokba védett helyen teleltetjük. Ez azért van így, mert  a mi éghajlatunk  számára természetellenes.  A tartásánál arra kell törekednünk, hogy a mediterrán térség klímáját igyekezzünk a lehetőségekhez képest minél jobban modellezni. Sokan azt gondolják ha a déli országokban  az út mellett is megél nálunk is egyszerű a tartása. Akik régebb óta foglalkoznak ezzel a növénnyel tudják hogy ez nem igaz, a legtöbb  probléma az eltérő körülmények miatt adódik. Lássuk milyen körülményeket kellene  biztosítani, hogy szépen fejlődjön, és csodás virágaiban minél tovább gyönyörködhessünk.

Talaj: A leander a talaj iránt nem túl kényes, de enyhén meszes kissé kötött talajt szereti . Nálunk a többnyire  kapható tőzeg alapú virágföldek nem ilyen tulajdonsággal rendelkeznek, ezért célszerű kerti földel keverni ezeket.  Ültetéskor a földkeverékbe műtrágyát is keverhetünk lehetőleg tartós hatásút használjunk.  A lassú lebomlás következtében hoszabb ideig megoldott a tápanyag ellátás,  több fajta létezik már belőle mindenki más márkát favorizál. A növénytápok összetétele az fontos, a leandernek a leg megfelelőbb az, ami N nitrogént P foszfort és K káliumot egyenlő arányba tartalmaz, és minél több  fajta mikroelemet . A nitrogén a növény gyorsabb növekedését segíti . A virágzás meginditásához, és az intenzív virágzáshoz emelt Foszfor tartalmú műtrágyát is lehet használni, ami serkenti a virág és gyökér képzést. A Kálium az ellenáló képességet, és téli hidegtűrést is javitja.  A növénytápokat nem csak átültetéskor használhatjuk, hanem elég gyakran átültetés helyett is. A föld felső rétegébe beledolgozzuk, vagy csak egyszerűen a tetejére rászórjuk . Kiegészíthetjük a tápanyag pótlást komposztált vagy granulált szerves trágya készítménnyel is, amit kicsit bedolgozunk a cserép földjébe.  Tekintve hogy nálunk általában nem a kertbe(nyáron ki lehet ültetni), hanem  dézsába neveljük ezért  fontos hogy milyen edényt használunk. Figyeljünk rá, hogy a gyökérzet a koronával arányos legyen ezért ehhez igazítsuk a dézsa méretét is. Az átültetés ideje általában tavasszal van , de ha nagyon „kinőtte” a cserepét akkor nyáron bármikor meg tehetjük. Mikor nőtte ki azt abból tudjuk , az edény alsó lukján kibújnak a gyökerek, és a föld színét is átszőtték a hajszálgyökerek. Valamint öntözés után nagyon gyorsan kiszárad a föld, és kókadnak a levelek. Két lehetőség van, az egyik fogunk egy nagyobb cserepet, (nem sokkal nagyobbat) és abba átültetjük a növényt. A másik lehetőség (ha már túl nagy az edényünk) gyökérmetszést csinálunk ez úgy néz ki, a gyökérlabda alsó egyharmadát levágjuk , és körbe is arányosan levágunk a földlabdából . Ilyenkor akár tőosztást is csinálhatunk, a nagyra nőtt növényt gyökérnyakba függőlegesen elvágjuk, fűrésszel, baltával vagy egyéb eszközzel. Lehetőleg mindegyik csonkon egyformán legyen gyökér. Egy kicsit a gyökér végeket kibontjuk és visszaültethetjük ugyan abba az edénybe is a növényünket (ha osztottuk akkor kettőbe) természetesen a levágott gyökerek helyét friss földkeverékkel pótoljuk, alaposan megtömörítjük gombaölős vízzel belocsoljuk.  A dézsa anyagát tekintve lehet agyag vagy műanyag, de akár faláda is. Az alján legyen lyuk vagy ne erről megoszlanak a vélemények, az biztos ha nem lyukas nagyon kell figyelni az öntöző, vagy esővíz mennyiségére mert könnyen elmocsarasodhat a talaj . Ha lyukas az edény lehetőleg legyen alátét és minden növénynek külön, a közös alátét fertőzés forrása lehet. 

Öntözés: Nagyon vízigényes növény a leander,  úgy mondják: „a leander lába vízben, a feje napsütésben fürödjön” , ez csak a vegetációs időszakra vonatkozik. Tekintve hogy dézsában tartjuk, az eső mennyisége csak korlátozottan játszik szerepet az öntözésében. Nyáron mikor nagy meleg van, naponta akár többször is kell öntözni . Fontos az egyenletes vízellátás, különben gyorsan levélhullással reagál.  Az öntöző víz jó ha kissé meszes, és a hőmérséklete  inkább langyos, a hideg víztől sárgulnak,  és lehullnak az alsó levelek. Itt említem a tápanyag utánpótlást is, hiszen a legtöbbször öntözővízzel juttatjuk a gyökerekhez a folyékony tápoldatokat . Ebből is sok márka létezik kimondottan  a leanderek igényeihez igazítva . A tápanyagpótlás másik formája a lombtrágyázás, ezt akár a permetezésekkel együtt is végezhetjük.  Nagyobb növényeknél a növekedési és virágzási periódusban, akár hetente is végezhetjük tápozást. A használt szereknek az ajánlott töménységét, és gyakoriságát ne lépjük túl.

A teleltetés alatt az öntözéssel nagyon kell vigyázni, mert a pangó víz gyökér gombásodáshoz vezet.  A téli időszakban (hőmérséklettől függően)  3–5 hetenként öntözzünk. Inkább szárazon tartsuk a növényeket, mint túl öntözzük . Néha nem árt a gyökerek védelmében, réztartalmú permetszert keverni az öntöző vízbe.

Hőmérséklet: Tavasszal ahogy kezd emelkedni a hőmérséklet, és elmúlnak az éjszakai fagyok, vigyük a szabadba leandereinket. Az esetleges kisebb lehűléseket átvészelik az egészséges növények, viszont mikor már elkezdenek hajtani a kisebb fagyok is könnyen károsíthatják őket. A növényeink helyét úgy válasszuk meg minél melegebb, és minél védettebb legyen. Lehetőleg az eső elől is védve legyenek mert különösen a duplák, nem bírják az esőt , berothadnak a virágok. Nem csak a berothadt, de az elnyílott virágokat is érdemes leszedni, nem csak esztétikai okok miatt , de megtelepedhetnek a gombák rajtuk.

Ősszel mikor éjszakánként megjelennek a mínuszok, a növényeinket telelőbe kell vinni. A teleltetéshez fagymentes pince, szuterén, veranda, lépcsőház is  alkal­mas. Mediterrán növényként 4–5 fokos hőmérsékleten jól teleltethető, melegebb helyen 10-15 fokos helyen, és gyakori öntözés mellett, megnyúlt, értéktelen  hajtások fejlődnek!

Napfény: Miután mediterrán növény sok napfényhez szokott . Tavasszal mikor egyre hosszabbak a nappalok, és egyre többet süt a nap, minél előbb vigyük ki a szabadba. Az első napokba egy kicsit árnyékosabb részre tegyük, mert a téli hónapokban puhábbak lettek a levelek, és az erős nap könnyen megégetheti a leveleket, és a friss hajtásokat. Vannak különösen érzékeny fajták pl a tarka levelű, szinte minden tavasszal megpörkölődik pár levél. A továbbiakban lehetőleg napos helyre tegyük a növényeinket, hogy szépen virágozzanak. A sötétebb virágúak csak ekkor lesznek igazán szép színűek , a világosabbak (sárgák) kevesebb napfénnyel is beérik. Az utóbbi években nyáron van pár nap mikor nagyon erős UV sugárzás van, ez akár perzselést is okozhat a növényeinken. Ősszel ahogy csökken a napfény , úgy csökken a leanderek virágzási kedve is.

 A teleltetésre készítsük növényeinket : augusztusba kicsit emeljük a kálium tápanyagot a jobb téli kondicióhoz,  nitrogént pedig csökkentsük akár el is hagyhatjuk a hajtások befejezése érdekében. Fokozatosan csökentsük az öntözések számát is inkább szárazon (nem kiszáradva) mint csurom vizes földel vigyük a telelőbe a növényeket.  Kicsit lankadt leveleken (nem kiszáradt) kevesebb gomba és kórokozó telepedik meg. 

 Még egyszer összefoglalnám a környezeti tényezők téli-tavaszi összefüggését, miután itt követi el a legtöbb végzetes hibát a kezdő leanderes. Az öntözővíz mennyisége, a telelő hőmérséklete, és a fény mennyisége és erőssége a meghatározó tényezők, ezeken valamennyit módosíthat a levegő páratartalma.   Ha telelőnk hőmérséklete alacsony 5-10 fok és sötét van (pince) és a páratartalom is megfelelő akár öntözés nélkül is áttelelnek. Ha világos (napos) 15 fok vagy e fölött, száraz helyen telelnek (szoba) akár heti öntözés is szükséges lehet. Tapasztalataim szerint az egyenletesen 5-10 fok a nem túl világos (nem napos) és közepesen párás helyen 4-5 hetenkénti öntözéssel a legjobb teleltetni a leandereket. Van, aki erre azt mondja egy napos üvegházban, vagy fólia alatt öntözve is szépen telelnek a leák. A magas páratartalom mellett, magasabb hőmérséklet is van, a növények nem igazán vannak nyugalomba 10-12 fok felett a gyökerek elkezdenek „dolgozni” beindul a hajtás. Ráadásúl a gomba, az atkák, és tetvek is kedvelik ezt a klímát.  Egyenlőre kevesen tudják ilyen körülmények között teleltetni a leandereket.

A téli nem virágos időszakba nincsen  akkora figyelem a növényeken kimaradhat öntözés, vagy kórokozó irtás (atka –tetű ), vagy gombásodás kezelés ez végzetes lehet a későbbiekbe.

Tavasszal a megfelelő fény (napfény), és hőmérséklet hatására indul be a növény nedvkeringése.   Ahhoz, hogy a vizet a gyökérzet fel tudja venni, megfelelő talaj hőmérséklet is szükséges. Különben a nyirkos hideg földben (főleg ha jó tápos vagy trágyás) a gyökérzet el kezd rothadni. Ez tavasszal a kihordás után is jelentkezhet. 

Kevés víz hatása: míg hűvösbe van a növényünk nincs gond, nincs tápanyagfelvétel és nincs párologtatás. Mikor melegebb helyre kerül és nincs öntözés, a növény felvenné a tápanyagot, de nincs, vagy kevés a víz, kiszáradáshoz vezethet. Tavasszal ne egy nagy adag öntözővízzel akarjuk a növényt "életre kelteni", mert a gyökerek csak lassan az emelkedő hőmérséklet hatására kezdenek "működni" többet segít ha langyos vízzel lepermetezük a leveleket,  gyorsaban felszívódik a nedvesség  .    Arra is gondoljunk, hogy lehet a földlabdája nem tud  átnedvesedni (főleg ha nagyon tömör a földje) kívül nedves de a közepén száraz mard. Ekkor egy vödör vízbe lehet állítani egy időre, aztán hagyni, hogy lecsepegjen a fölösleg. Míg a gyökérzet el nem kezd „működni”. Figyeljük, mennyi vizet vesz fel és a szerint öntözzük, a tálból pedig a felesleges vizet öntsük ki.

Perzselő a hatása lehet az erős téli, kora tavaszi napfénynek is, a növény nedvkeringése még nem működik, a levelek hajtások kókadnak  megégnek. Ezt a magas páratartalom valamennyire mérsékeli, pl üvegház, fólia vagy vízpermetezés, esetleg árnyékos elhelyezés. Fokozatosan szoktassuk az erősnapfényhez a növényeinket.  

Sokan mondják, már nem kell télire behordani a leandereket, mert átalakult a hazai klíma. Ezért aztán kiültetik a leandereket, és télire is kinn hagyják. Nyilván nem a féltett leanderekről van szó, hanem amiket már meguntak. Egy darabig bírják is a kinti klímát, ha olyan az aktuális időjárás. Sajnos nálunk időnként akkora kilengések vannak a hőmérsékletben, és a csapadékban, ami aztán tönkreteszi a még leg strapabíróbb növényeket is, persze erről nem szoktak dicsekedni . Javaslom hallgassunk a sokéves bevált gyakorlatra, és teleltessük a leandereket . 

Csak a télen pihen­tetett, tápdús földben nevelt, megfelelően öntözött, valamint tavasztól őszig bőséges napfényben tartott leander virágzik gazdagon. Ha a  tényezők közül valamelyik  hiányzik, a virágzás szegényes, vagy teljesen el is maradhat. 

vissza a főoldalra