A leanderről ezt jó tudni!

Leander vagy babérrózsa,  a tárnicsvirágúak  rendjébe és a meténgfélék családjába tartozó nemzetség. Korábban több fajt is ide soroltak, de a korszerű rendszertanok szerint a nemzetség egyetlen faja a  leander. A Nerium oleander  a Mediterránum  környékén őshonos örökzöld, nagy virágtömeget nevelő díszcserje. Virágzási ideje nyáron, illetve ősz elején van. Felhasználá­sa kettős: egyrészt hajtásdugványról jól szapo­rítható dézsás dísznövény, másrészt, mint dekorációs növény  a hideghá­zi növények közé is sorolható. Elterjedése a Földközi-­tenger vidékétől India északi részén át Délnyu­gat-Kínáig húzódik, hazáját nem ismerjük pon­tosan. A leander többnyire csoportosan fordul elő, vízfolyások mentén. A természetben élő növények cserje, vagy kisebb fa méretűek, 5m magasságig is megnőhetnek.  Levelei lándzsa alakúak, és a nyelénél elkeskenyednek, akár 10-15 cm hosszúra is fejlődhetnek. A levelek általában levélkörönként (nódusz) hármasával állnak, a dugványoknál és a magoncoknál átmenetileg előfordul a kétleveles is. Ritkán egy-egy növénynél találkozhatunk  a négyleveles hajtásokkal is. A nódiuszok egymástól való távolsága meghatározza a növény növekedési erejét is (habitusát). Lehet tizenöt-tizennyolc cm is , akkor egy nagyon erőteljes fajtáról beszélünk, ha csak pár cm. akkor az egy törpefajta. A virágok a szár végén, sokvirágú bogernyőben (virág bugán) nyílnak. A buga alakja, mérete és a rajta található virágok száma fajtánként változik. A bugán található virágrügyek, ha lassan fejlődnek ki a virágzás elhúzódik (akár a következő évre is) ez fajtánként és az időjárástól is függ. A bugán fejlődnek a toktermések, amik nagyon sok repítő szőrrel rendelkező (kis ejtőernyő) magot tartalmaznak, ha nem fejlődik magtok az elnyílott buga magától leesik. Virágzáskor a legfelső levelek hónaljánál hajtások fejlődnek, általában mindegyik levélnél, de lehet kevesebb is. Ilyenkor a virágzott ág elágazik. Nagyon sok hibrid létezik már, ezek eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek növekedés, fagytűrés, és a virágok színe, és formája tekintetében. A dél európai ker­tészekben rózsaszín, piros, fehér, sárga valamint csíkos és telt vi­rágú formáit csodálhatjuk meg.

A   nö­vénynek minden része mérgező keserű tejned­vet tartalmaz. Ez egy erős szív-toxint is tartalmazó folyadék, amit  gyógyszergyártásban is használnak. A levelek és a virágok nedvének szívműködést szabályzó, izzasztó, vizelethajtó, hánytató, köptető és tüsszentő hatása van. A levelekből készült főzetet a rüh külsőleges kezelésére, és a duzzanat csökkentse, használják. A gyökér kérgét használják a  lepra, és bőrbetegségek, a pikkelysömör kezelésére. Az egész növény állítólag hatásos a gyulladások és a rák ellen. A növény levelét és kérgét használják patkányméreg, és rovarirtó gyártására is. A levelek tartalmaznak kis mennyiségben latex-et, amit a gumigyártásnál használnak, de ez kevés a kereskedelmi hasznosításhoz.

A mediterrán területeken gyakran telepítik sövénycserjeként, igen gyakori az autópályák mentén is.

Közép-Európában az egyik legrégebbi dézsás növény , amit meleg nyarakon a köztereken, júniustól virágozva láthatunk. Esős nyarakon a bimbók nem mindig nyílnak ki , gyakran áttelelnek és csak a következő évben virágoznak.       

Magyarországon a már XV. században köz­kedvelt, a trópusi szépségű növény. Különösen a XIX. század kisnemesi kúriáiban és a főnemesi udvarházakban élte fénykorát . Innét terjedt el a falusi portákra és tanyákra. A muskátli mellett az egyik legkedveltebb virága volt a magyarság­nak. Újabban reneszánszát éli. A nagyvárosi te­rek, sétányok, parkok egyik legvonzóbb, üde színfoltjává vált.

Március közepétől a tavaszi fagyok elmúltával  az áttelelt növényeinket  kitehetjük az erkélyre, teraszra  vagy közvetlenül a kertbe. Ezek a nö­vények a 0 °C-ot már károsodás nélkül elviselik. Az erős naptól egy ideig védjük. Ilyenkor kezdjük el rendszeresen öntözni, és vé­gezzük el a szükséges átültetéseket  is. A nö­vényt  napos és meleg helyre   te­gyük, ahol lehetőleg védve van az esőtől. Vigyázzunk az atkák is itt érzik jól magukat.

Áprilistól augusztusig, elsősorban az idősebb, több évig ugyanabban a földben lévő növénye­ket tápozzuk tápoldatos kezelést hetente alkalmazhatunk. Nyáron locsoljuk bőségesen, de inkább alulról, a virágláda vagy cserép tál­cájában töltve a vizet. A „jó kondícióban” tar­tott növények  június elejétől szeptember végéig szinte fo­lyamatosan virágoznak. Általában két fő virágzási priódusa van a tavaszi és a nyárvégi.  Ilyenkor támadja a vi­rágokat a botrítiszes hervadás, vagy a  baktériumos,  ág-, levél- és virágdaganat kórokozója. Ebben az időszakban szaporodnak el az állo­mányokba a takácsatkák , a különböző levél-tetűfajok, valamint a pajzstetvek is. Az egész vegetációs időszakba előfordul a szemfiliumos levélfoltosság. Szórványos    kártételeket okozhatnak még a piros karimás poloska és a vi­rágbogarak imágói , valamint a trópusi kinézetű oleander-szender hernyója is.

 Augusztus közepe ez a dugványvágás legkedvezőbb időszaka, de tavasztól nyár végéig folyamatosan szaporítha­tó.  A leander hazánkban magról is jól szapo­rítható, a gyakorlatban mégis a hajtásdugvánnyal történő szaporítása ter­jedt el. A 15–20 cm hosszú dugványok   3–4 hét alatt meggyökeresednek, dugványokat a harma­dik levélpár alatt vágjuk. Az ilyenkor levágott hajtásokat tüzetesen nézzük át, elsősorban: az oleander-levéltetű, a közönséges takácsatka és az oleander-pajzstetű kártételét illetően. Mindhárom kártevő sanyargatja a még meg nem gyö­keresedett, vízben álló hajtásdugványokat.  A dugványok vizébe benomil hatóanyagú szert, esetleg faszenet teszünk, amely számos kórokozó ellen nyújt megbízható védelmet. Télen a dug­ványok  (a hőmérséklettől függően)  4–8 hét alatt gyökeresednek esetleg csak a következő tavasszal. A nagy állománysűrűség, a gyakori páráskörnyezet esetén  ( különösen augusztus végén, szeptember ele­jén) és a magas hőmérséklet miatt, a botrítiszes betegség ellen rendszeresen permetezzünk. Az első kezeléseket ajánlatos a dugványozás utáni második napon  elvégezni. A beteg leveleket és dugványokat folyama­tosan távolítsuk el és semmisítsük meg, az ültetéstől az új levelek megjelenéséig. A gyökeres dugványokat steril közegbe,  virágföld, tőzeg, perlit és homok (1:1:1:1) keverékébe vagy a növény igényének megfelelő előkevert földbe ültessük. A vegetációs időszakban kéthetente tápoldatozzuk, a cserepes virágos dísznövények számára alkalmas műtrágyaoldattal. Használjunk   általános talajfertőtlenítő szereket . A használt cserepeket ültetés előtt benomil és réztartalmú (Fundazol 50WP + Bordóilé 0,2%) gombalőszer oldatába  mártsuk.

Ennek az  időszaknak a teendői közé tartozik a metszés is . A nagyra nőtt vagy felkopaszodott ágakat ilyenkor célszerű visszavágni .  A botrítiszes hervadás, és a vele együtt  fellépő baktériumos fertőzések elleni növényvédőszeres védekezés, a termesztés­technológiai műveleteket egészíti ki, önmagá­ban azonban a betegségek leküzdésére nem elegendő. A kórokozó a sérüléseken keresztül hatol a szárba (a későbbi fázisokban pedig a virágba), ezért az átültetést, gyökérmetszést,  és szükséges metszéseket, a keletkező sebek lezárása miatt mindig gombaölő szeres permetezés kövesse. A bakté­riumos betegségek (agrobaktériumos gyökér és a pszeudomonászos ág- és levéldaganat) valamint a levélbetegségek (sztemfíliumos, alternáriás, szeptóriás stb.) ellen egyidejű vegyszeres védekezésekkel tudunk megnyugtató eredményt elérni. A szinte mindig jelenlévő oleander-pajzstetű ellen pedig legalább 3 alkalommal kell eredményesen véde­keznünk. A takácsatkák kártétele is jelentős ezért állandó figyelés és felszaporodásuk esetén védekezés szükséges.

Október végén, november elején az első fagyok megjelenésekor vigyük be a telelőhelyre növényeinket. Erre azonban mindenképpen készítsük fel azokat. Behordás előtt ajánlatos egy alapos permetezés, ami atkaölőt, és más rovarölőt, valamint gombaölő szert is tartalmazzon. A félig elnyílott  virágbugákat régebben nem szoktam levágni,  mert a következő   ta­vasszal ezeken  új virágrügyek fejlődhetnek, de ha levágjuk, a növény gyorsabban kezd tavasszal hajtani, és hoz majd új bugákat. Ami miatt már én is levágom a télen rajthagyott bugákon sok kórokozó megtelepedik és a gombásodás is itt a leggyakoribb. A bugák levágását ne halasszuk későig mert a be nem gyógyult sebeken a növénynedvek csöpögnek akár egész télen, ezzel egy újabb fertőzési lehetőséget terentünk. Vagyis mindegyik módszernek vannak előnyei és hátrányai, mérlegeljük nekünk mi a kedvezőbb megoldás.

Hidegházi növényként 4–5 fokos hőmérsékleten jól teleltethető. A teleltetéshez fagymentes pince, szuterén, veranda, lépcsőház is  alkal­mas. Fontos hogy a teleltető hőmérséklete fényviszonyai és az öntözés összhangba legyenek. Ez alatt azt értem, ha kevés a fény mondjuk egy pincében, akkor a hőmérséklet is alacsonyabb legyen az öntözés pedig csak nagyon ritkán.  Tekintettel arra, hogy az úgynevezett „téli pihentetés” alatt is támadhatják fő kártevői és kórokozói növényeinket, ezért gyakran nézzük át, mert a növényvédelem ekkor is fontos.   A téli időszakban  (hőmérséklettől függően)  3–5 hetenként öntözzünk, a gyakori öntözés, gombásodáshoz vezet. A meleg (10-15 fok) hatására megnyúlt, értéktelen  hajtások fejlődnek valamint gyakori a pajzstetűfertőzés és atkafertőzés.  

Februárra, és a kora tavaszi  időszakra esik a magvetéssel történő szaporítás kezdete. Célszerű úgy időzíteni, hogy a magoncok már a tavaszi napfénybe erősödjenek meg. Ha mindenképpen télen szeretnénk „játszani” a magoncokkal, akkor kiegészítő fényről kell gondoskodni. Különben a megnyúlott növénykék betegségek áldozatai lesznek, még akkor is, ha gombaölővel locsoljuk.  

vissza a főoldalra