vissza a menüben
Azáleák
Azálea (Rhododendron simsii) - Rhododendron ( Rhododendron indicum) – havasszépe
A rododendronok és az azáleák a növényvilág egyik legnépesebb nemzetségéhez, a Rhododendron genushoz tartoznak. Az azálea nevet a gyakorlatban valamennyi lombhullató fajra és azok hibridjeire, illetve sok törpe, apró levelű, örökzöld Rododendronra alkalmazzuk. A magas, nagy levelű örökzöldeket pedig általában rododendron névvel illetjük. A Rhododendron nemzetség tagjai méretben a néhány cm-es havasi fajoktól az akár 24 méteres magasságot is elérő terebélyes fákig terjednek. Eredeti őshazája japán, Kína, és Ázsia, ahol a hegyekben él ez a növény, sokszor, mint erdei aljnövény, vagy épp kerti dísznövényként találkozhatunk vele. Ezekben a keleti országokban igen kedvezőek az időjárási viszonyok, a talaj savanyú kémhatású, bőségesen esik csapadék, és a hőmérséklet is megfelelő, így az azálea igen jól érzi magát, akár a -15 fokos hideget is képes elviselni. A virágaik szépségéért termesztett cserjék vagy fák lehetnek örökzöldek, fél örökzöldek vagy lombhullatók. Télállóság szempontjából is megkülönböztethetünk télálló vagy fagyérzékeny fajokat, utóbbiaknak minimum 4-7 fok szükséges. Célszerű a fagyérzékeny fajokat dézsában nevelni, így könnyen bevihetjük a fagyok elől. Az örökzöld azáleák közül sok – néha ezeket belga azáleának is nevezzük –szobanövényként is termeszthető. Az azálea (Rhododendron simsii) leggazdagabban virágzó szobanövényeink egyike. Élénk színű, de kevéssé illatos virágai a hosszúkás, kissé szőrözött lomblevelek fölé emelkednek. Az utóbbi években mind jobban terjed a Rhododendron indicum, amely tulajdonképpen több Rhododendron faj keresztezéséből jött létre
A következő csoportokra oszthatjuk őket:
Rhododendron-hibridek: nagy virágzat; örökzöld, nagyméretű lomblevelek
Yakushimanum-hibridek: kompakt növekedés, nagyon gazdag virágzás, kihajtáskor filces bevonat a levélen, később csak a fonákon
Rhododendron vad fajok és ezek hibridjei: vegyes csoport
Japán azálea fajták: kisméretű, örökzöld vagy fél örökzöld lomblevelek, gazdag virágzás
Knapp-Hill hibridek: lombhullató fajták szép őszi lombszínnel, nagyméretű virágok.
Virágaik rendkívül mutatós egyszerű, félig telt és telt virágai színskála szinte valamennyi árnyalatát felvonultatják a rózsaszín és piros minden árnyalatában nyílnak, de van tiszta fehér virágú is. Akad köztük fodros szirmú, sötétebb torkú és világosabb vagy sötétebb színnel szegélyezett is. Levelek tekintetében nincs ekkora változatosság, lehet közép zöld, vagy sötétzöld, alakja pedig tojásdad. A levél felületén finom szőrök vannak, ez kissé bársonyossá teszi. Méretükben is nagy a különbség, a talajtakaró fajtáktól kezdve (kb. 30cm) az akár a 6 m magasra megnövő termetes bokrokig találunk fajtákat. Nem csak színben és méretben van nagy különbség a rododendronok között, hanem a télállóságban is. Vannak fajták, amik szobanövényként tarthatók, vannak csak mérsékelten- (-16°C-ig), és vannak teljesen télállóak (akár -27°C--30°C-ig).
Ahogy rokonaik, a hangák úgy a rododendronok is savanyú, tápdús és jó vízelvezetésű talajt szeretnek. Előnyben részesítik a hűvös, párás, félárnyékos helyet, bár a törpe fajok napos fekvésben is jól érzik magukat. Telepítés után kevés gondozást igényelnek, évente mulcsozni, időnként trágyázni kell, de így évekig gazdagon virágoznak. Ültetésével kapcsolatban fontos tudni, hogy nem szabad mélyre ültetni, mivel a gyökereik a talaj felszínéhez közel helyezkednek el.
A holland kertészek évről évre hozzák ki az új szobai azálea fajtákat, cirmos, fehér, rózsaszín, lila és más tündöklő színekben, nemhiába hogy több mint 50 millió cseréppel adnak el csak Európában. A kertészeknek köszönhetően egész évben hozzájuthatunk ehhez a gyönyörű dísznövényhez de az igazi főszezon mégis a téli időszak. A virágüzletek kirakatában megcsodált azáleák lakásunkban rendszerint rövid idő alatt tönkremennek. Kényes növények, de ha életfeltételeiket biztosítjuk, éveken keresztül megörvendeztetnek virágaikkal. Az azálea, mint a legtöbb téli virágzó növény, csak hűvös helyen érzi igazán jól magát, az ideális hőmérséklet 12-15 fok. Ha ennél melegebb, vagyis fűtött szobába tesszük a cserepét nem gyönyörködhetünk sokáig látványában. Öntözéshez használjunk lágy vizet, vagy felforralt és lehűtött csapvizet, de az esővíz és a hólé a legjobb számára, hiszen ezek természetes csapadékok. A klóros hideg csapvíztől szintén elpusztul kedvencünk. Tehetjük folyosóra, vagy két ablak közé a lényeg hogy világos ablak elé tegyük a növényt, fény hiány esetén a virágzás elmarad. Az azálea kedveli a bő öntözést, épp ezért agyagcserépben kapható, mert a kiszáradás végezetes lehet számára. A hervadt virágokat mielőbb el kell távolítani a bokorról. Az elvirágzott növényt hűvös, de világos helyen kell tartani, és úgy táplálni. Mivel a párás környezetet szereti, amíg virágzik, célszerű naponta permetezni – de túl nedves és hideg környezetben könnyen rothad. A téli időszakban kéthetente egyszer adjunk neki virágzó dísznövényre való vagy speciális rododendron tápoldatot, így biztosítani tudjuk a virágzást. Nyáron tarthatjuk a szabadban, például erkélyen is, vagy cserepestől süllyesszük ki a kertbe, de vigyázzunk arra, hogy tűző nap ne érje: leginkább a félárnyékot kedveli. A nyáron öntözésen kívül permetezéssel fokozzuk a levegő páratartalmát. Tápoldattal öntözzük. Az új hajtásokat 4-5 levél felett visszacsípjük, hogy szép szabályos bokrot nyerjünk. Augusztus végén már napra helyezhetjük, majd az idő hűvösebbre fordultával 6-8 C fokos világos helyiségbe visszük. Mivel nem fagyálló, ősszel mindenképpen be kell költöztetni. Ilyenkor ügyeljünk arra, hogy ne érje hő sokk, azaz lassan szoktassuk a szoba meleghez. A virágoztatásra fajtától függően 3-6 hét szükséges, ez alatt a növényeket 18-20 C fokos világos helyen tartjuk. A bimbók megjelenéséig gyakran permetezzük. Száraz levegő esetén a bimbók hullnak, de okozhatja ezt a talaj kiszáradása, a túl nagy meleg. Ajánlatos a növényt az elvirágzás után 1-2 cm-rel nagyobb cserépbe ültetni, tőzegkorpával, homokkal kevert mészmentes földdel pótoljuk a hiányt. Ha megfelelően gondozzuk őket, az azáleák sok évig elélnek.
Szaporítás: A fejdugványok július/augusztus hónapban elég könnyen meggyökeresednek. A fiatal növények azonban nagyon sok meleget és magas páratartalmú levegőt igényelnek, ezért 3-4 hét időtartamra borítsunk a cserépre egy műanyagzacskót.
Betegségek: A levélhullásnak többnyire a kiszáradás az oka, de a túltrágyázás és a túl nagy meleg is okozhatja a virágok és a levelek hullását. A levelek és hajtáscsúcsok megsárgulását az öntözővíz túl magas mésztartalma okozhatja. Használjunk mésztelenített vizet. Bimbó és levélhullás, ha a növényt korán állítjuk meleg helyre. A levéltetvek ellen rovarirtó szerrel védekezhetünk. Túlszáraz, meleg helyen takácsatkák támadhatják meg. Jelenlétüket a levelek között megjelenő fehér, pókhálószerű szövedék jelzi.
|