vissza a menüben   Muskátli A muskátli a változó kertészeti divat mellett még mindig az egyik legnépszerűbb szoba- és terasznövény. A muskátlik már a 18. század óta ismertek nálunk, többnyire Dél-Afrikából érkeztek hozzánk. Zömmel örökzöld évelők, egyszimmetriájú, sarkantyús virágokkal. A hajtások illóolajokat tartalmaznak. Bizonyos fajok kellemes illatú leveleik miatt kedvelt dísznövények, de fehér virágaik kicsinyek. A nemesítő tevékenység eredményeképpen nagyszámú fajta keletkezett, virágaik nagyméretűek, gazdag színskálájúak, mindenütt széles körben elterjedtek. Az európai kertészek az tizennyolcadik században alakították ki a paraszt muskátlinak mondott, kerti muskátliként is ismert fajok, őseit. Egy másik nemesítő vonal eredménye a levél muskátlinak is ismert nemes, vagy angol muskátli. A hibrid fajtákat három csoportba sorolják: Pelargonium Grandiflorum hibridek, Pelargonium Peltatum hibridek és Pelargonium Zonale hibridek. Felhasználásuk nagyon sokoldalú. Erkély, és virágágyi növényként éppolyan kedveltek, mint ámpolna vagy szobanövényként. Virágaik teltek vagy egyszerűek, sok színárnyalatban kaphatók, olykor a szirmokon két szín kombinálódik. A nemesítés folytatódik, napjainkban is egyre újabb fajták jelennek meg. Tehát, aki a muskátli mellett dönt, van miből választania. A nemesítésnek és a szépségnek azonban ára van. A muskátli a drágább palánták közé sorolható, ráadásul naponta igényli az ápolást. Ugyanakkor jól érzi magát a virágládában más növények között is, kedveli a törpe margaréták, nebáncsvirágok, lobéliák, bársonyvirágok társaságát. A ládában levő növények összeültetése során a válogatás azonban nem vég nélküli, ugyanis az alkalmi társulás csak akkor él harmonikus egyetértésben, ha hasonló a hő-, megvilágítás-, tápanyag- és vízigényük. Számos fajtája létezik, többféle virágforma, virág- és levélszínű növényekből egész kis gyűjteményünk lehet, ha nagyon megkedveljük őket. Régen a falusi házak ablakai, tornácai roskadásig voltak muskátlival. Ennek oka nem csupán az, hogy széppé varázsolja házunkat. A muskátlinak van egy olyan speciális illata, amit a legyek nem szeretnek. Így az esztétikus virágosláda egyfajta szúnyoghálóként is viselkedik. Újabbnál újabb dísznövények tűnnek fel, kápráztatnak el, de a muskátli szívós, előbb-utóbb visszahódítja az erkélyládát. A kerti muskátlik felálló, bokrosan elágazó szárúak, leveleik bársonyosan szőrösek, többé-kevésbé feltűnő barna, gyűrűs rajzolatokkal. A közönséges kerti muskátli tövek bokrosan elágazó, pozsgásan vaskos hajtásúak. A rajtuk lévő mirigyszőrökkel dúsan borított levelek a nyári szárazságon és erős napfényen kívül, még az első kora őszi fagyokat is jól tűrik. Általában még elviselik a mínusz 1-2 fokos lehűlést is.  A gömbös ernyővirágzatban nyíló egyszerű vagy telt virágok színskálája a fehértől, a rózsa- és lazacszín árnyalatain keresztül, a tűzpirosig terjed. A kerti muskátlikat erkély és virágágyi kiültetésre használjuk származásuknak megfelelően valamennyi muskátli napos, meleg helyet kíván, nyáron a szabadban tarthatók. Az örvös levelű muskátlit nem csak cserépben nevelhetjük, hanem kiültethetjük a kert talajába is. A nyári időszakban bőségesen öntözzük, és augusztus végéig hetenként tápoldatozzuk a növényeket. Az elnyílt virágokat és a hervadt leveleket rendszeresen távolítsuk el. A lógó hajtású vagy túl magasra növő muskátlikat fel kell kötözni, hogy száruk le ne törjön. Amennyiben több évig kívánjuk tartani a muskátlikat, úgy hűvös (10-12 OC-os), levegős, de világos helyen, csaknem szárazon teleltessük őket. Jól viselik a lakótelepi lakások világos, ám kissé hűvös lépcsőházait. Ha 10 fok körüli hőmérsékleten tároljuk, akkor havonta legalább egyszer meg kell öntözni, de nem túl sok vízzel. A pusztuló levelektől és hajtásrészektől is mindig meg kell tisztítani. A legbiztonságosabb megoldás a közönséges kerti muskátli tövek esetében, ha legkésőbb az őszi fagyok előtt, bő gyökérzettel és enyhén nyirkos földdel együtt kiemelve, megfelelő méretű cserépbe vagy faládába ültetjük. A ház kamrájában, pincében, garázsban vagy más hasonló helyiségben, enyhén nyirkos homokba vagy földbe "elvermelhetjük" a sikeres átteleltetés reményében. Így fagymentes és viszonylag száraz, de nem túl sötét helyre kerüljenek. Bizonytalanabb az átteleltetés, ha a növény gyökérzetéről a rátapadt földet is teljesen leszedjük. Azután papírba vagy műanyag fóliába csomagoljuk, és zsineggel jól elkötjük a gyökérnyaknál. Ilyenkor az elinduló rothadás mellett, még a kiszáradás veszélye is fenyegeti. Ilyenkor tavasszal hiába várjuk a dús virágzatból álló tövek fejlődését. A helyesen elteleltetett muskátlik tavaszi virulása gyönyörű látványt nyújt számunkra. A futómuskátlik  vagy borostyánlevelű muskátlik elfekvő, lecsüngő hajtásokat fejlesztenek igen divatos és közkedvelt dísznövények. Leveleik húsosak, kopaszak, fényes zöldek, a borostyánéra emlékeztetnek.  Hajtásai és szárai kúszók, mérete 25-30 cm-től másfél méterig terjedhet ritka kivételtől eltekintve aránylag vékonyak is, rendszerint sérülékenyek, és könnyen törnek. Az erkélyek ládáiba ültetett növények valóságos zuhatagszerű virágözöne csodálatos látványt nyújt. A virágok egyszerűek vagy félig teltek, színskálájuk a fehértől a rózsaszínen és a vörösön át a liláig terjed. Sajátos hajtásaik miatt felhasználásuk szűkebb körű, csaknem kizárólag erkélyek vagy ámpolnák beültetésére korlátozódik.  Október közepétől védett és világos helyen kell tárolni. Fontos, hogy minél kevesebbet legyenek háborgatva telelésük során. A legjobb, ha az eredeti tárolóedényükben és talajukban hagyjuk mindegyiküket. Ügyeljünk, hogy világos, de fagymentes helyre helyezzük, ahol 5-8 °-nál nincs melegebb csak ilyen  körülmények között érzik jól magukat. Sötét és meleg helyre téve meg sem érik a tavaszt. Az egészséges, dús hajtásokkal jól átteleltetett töveik, igazán gazdagon pompáznak a tavasz beköszöntével. Az alpesi házakról megirigyelt tömött lecsüngő virágdísz azonban csak akkor alakul ki, ha egy-egy szinten dupla sorban ültetik a palántát, és ez alá 60-80 centis távolságra egy újabb dupla virágsor kerül. Ennek tartószerkezetét eltakarja a felülről lecsüngő növény. Vagyis aki ilyet szeretne, háromszor annyi palántára van szüksége, mint a felálló változatból. A futómuskátlit ferdén kell ültetni, mert így nem kell azért növekednie, hogy elérje az edény szélét. A muskátlik a tartós fagyra érzékenyek, ezért április végén, május elején ültethetők ki.Egyre több településen látni villanyoszlopokra rögzített futómuskátlikat. Mit nekik tűző nap, zaj, kipufogógáz? Fáradhatatlanul virítanak, akárcsak az erkélyládában. Magunk is készíthetünk „muskátli oszlopot”, ha erre megfelelő állványzatot csinálunk. El akarjuk takarni a kerti sufnit? Nyolc-tíz cserép futómuskátli virágparavánt alkot! Angol vagy nemes muskátlik néven ismertek nálunk. Ezek a fajták leginkább esőtől védett világos helyekre alkalmasak, akár az erkélyen, akár az ablak előtt, de hűvös, világos és levegős helyiségekben is tarthatók. Többnyire egy hajtást képeznek, leveleik nagyok, fogazott szélűek, a virágok fehérek, rózsaszínűek, vörösek és foltosak, cirmosak vagy többnyire sötét rajzolatúak. A nemes muskátlik valamivel melegebb környezetet szeretnek,  és mérsékelten nedves lazább talajt igényelnek, ezért az ültető közeghez keverjünk kevés lombföldet vagy homokot. Február-márciusban, amint megjelennek az új hajtások, ismét melegebb helyre állítjuk a növényeket, kissé visszavágjuk, friss földbe átültetjük, és kezdetben mérsékelten, majd később újra rendszeresen öntözzük őket.   Az egyéb fajták: három fő csoport fajtáin kívül számos dél-afrikai faj is kapható, amelyek nem a kisméretű és alig színes virágaik, hanem illatos vagy színes leveleik miatt kedveltek. Közülük elsősorban a következők említhetők: a rózsa muskátli (pelargonium radens), továbbá a P. odoratissimum és a P. crispum.  gondozási igényeik a többi muskátliéhoz hasonlók. .A rózsa muskátliból és hibridjeiből geránium olajat, illetve rózsaolajat nyernek A felsorolt fajtacsoportokon kívül kedvelt cserepes dísznövénnyé vált a citrommuskátli (P. graveolens) és amolyhos muskátli (P. tomentosum), amelyek a virágok látványán túl, illatos levelekkel is kedveskednek. A mai változatai között ismertek a rózsa-, szerecsendió-, fenyő-, borsmenta-, alma-, narancs-, citromillatúak. Igényeik, A helyválasztás legfőbb szempontja, hogy a muskátlik szubtrópusi származásuk miatt sok napfényt és meleget igényelnek. Ha meleg, napos helyen vannak, ahol legalább 12 órán át, süti őket a nap virágzásuk folyamatos, különben a virágzás csökken, vagy akár teljesen elmarad. A muskátli akkor fejlődik megfelelően, ha a jó talajon és a rendszeres öntözésen túl, elegendő levegő veszi körül, és sok napsütés éri. Más növények közé zsúfolva, vagy egymáshoz közel ültetve könnyebben megtelepszenek rajta a kártevők. Fényszegény körülmények között pedig hajtásai megnyúlnak, és virágok helyett csupán levelek fejlődnek. Talajigényük kielégíthető, közepesen kötött, agyagot tartalmazó humusszal és tápanyagban gazdag levegős földkeverékkel. Az ültető föld legyen tápanyagban gazdag, engedje át könnyen a vizet! A trágyázás nagyban befolyásolja a virágzási kedvet. Összetett műtrágyát használjunk, amelyben foszfor, kálium és nitrogén található! Ezt vagy szórjuk a talajra, vagy keverjük az öntözővízhez. Tápanyagpótlásuk szükséges, hetente műtrágyaoldattal vagy folyékony műtrágyával a csomagolóanyagán feltüntetett használati utasítás szerinti töménységgel öntözzük. Ezek közül is ajánlott a nagyobb foszfortartalmú szerek használata, mert azok növeli a virágzási hajlamot. Ezen kívül beszerezhető speciális muskátli trágya is.A muskátli föld akkor kedvező igazán, ha legalább az egyharmad része agyag. A napfény és a meleg mellett viszonylag kevés víz serkenti a virágképzésüket. A növényt körülvevő hőmérséklet függvényében hol bővebben, hol kevesebbet kell öntözni. A túlöntözés ugyanúgy árt a muskátlinak, mint a kiszáradás. Mindig akkor locsoljuk meg, amikor a talaj felső rétege száraz és porhanyós! Az elszáradt virágokat rendszeresen (szárral együtt) szedjük le, ezáltal ugyanis a későbbi virágok szebben fejlődnek. Az sem baj, ha egy kicsit kiszárad, ugyanis szárukban és húsos levelükben sok vizet tudnak tartalékolni. Tartóedényként praktikus a műanyag vagy faanyagú virágláda, azonban jól érzik magukat cserépben, kőedényben, kaspóban és másféle függő tartóban is. Fontos, hogy a választott tartóedényen legyenek vízkivezető nyílások. Célszerű cserépdarabokat fektetni az edénybe, a cserépdarabokra pedig egy jó nedvszívó, laza szövésű textíliát, így a rongy megakadályozza a földbemosódást a cserepek közé és a vízelvezető nyílások eldugulását. Ápolásuk a beültetésüket követő óvatos beöntözéssel kezdődjön. Ha ültetésük közben virágjuk, bimbójuk vagy hajtásrészük letört, ezeket maradéktalanul el kell távolítani, nehogy betegségek kiinduló helyévé váljanak. Metszésük fontos: a hosszúvá vált, elkorcsosult, alakját eltorzító részeket vissza kell vágni. Ezt  szükség szerint többször meg is kell ismételni.  Az öntözésük mindaddig nem szükséges, amíg a földjük érezhetően elég nyirkos. Amikor már öntözést igényelnek, akkor viszont bőségesen kapjanak vizet. Nagyon meleg, erősen napos nyári időben pedig szükségszerű lehet a napi kétszeri öntözés: ha lehetséges, mindig kora este, alkonyatkor vagy reggel történjen, a párolgási veszteség miatt. Hűvös borús, esős időben nem szükséges napokig megöntözni, mert a tartós nedvesség gyökérrothadáshoz vezethet. Óvjuk a muskátlikat a nagy esőktől, viszontagságos időjárástól . A fagyra érzékenyek, sőt fagypont alatt teljesen elpusztulhatnak. Gondozás: Lakásunkban a legjobb hely számára a déli fekvésű ablak vagy erkély. Levelei jól bírják a szikrázó napsütést, ám gyökerei a nagy hőségre kifejezetten érzékenyek. Ennek orvoslására a ládának legalább a napos falát fa vagy hungarocell-lemezzel burkoljuk be, a földfelszín kéregborításával pedig megakadályozhatjuk a virágföld idő előtti kiszáradását. A muskátli szereti a vizet, de nem bírja a túlöntözést, és azt, ha pangó víz van edénye alján. Ezért a ládát ki kell lyukasztani, és érdemes aljára kavicsot, égetett agyaggolyót, vagy alaposan kimosott cserép-, téglatörmeléket rakni.  Hogy szép maradjon a muskátli, folyamatosan ápolni kell. A már hervadásnak induló virágokat, a szárat megfogva, gyengéd lefelé irányuló mozdulattal kell lepattintani a vastagabb szárról. A tisztogatás folyamatos virágzásra serkenti a növényt. Ha ez nem történik meg, azt hiszi, elég virágot hozott, s energiáit a magképzésre fordítja. (Vannak öntisztuló változatok is, ezek főleg a futómuskátliknál jelentenek könnyebbséget, ugyanis a balkon korlátján nem egyszerű feladat a gyakran egy méteresre is túlnyúló növényözönről eltávolítani a megszáradt virágokat. Nagyon fontos, hogy megfelelő típusú virágföldet válasszunk a muskátliknak: leginkább a gazdag humusztartalmú, 1/3 részben agyagot is tartalmazó, finom morzsás szerkezetű földet kedvelik. Azért szükséges agyagos talajba ültetni, mert ez jobban megköti a tápanyagot, valamint a vizet is jobban raktározza. Az ideális földkémhatás 7,0-7,2 Ph közötti.  A kertészeti árudákban vásárolható balkonládába való, de vannak speciális muskátli keverékek is. Ha ilyen nincs, akkor a "C" típusú, földet keressék. Az ültetés után néhány hetet érdemes várni, addig az új virágföldben elegendő a tápanyag, s ennyi időt kell a gyökereknek is hagyni, hogy átszőjék a rendelkezésükre álló teret. Ezután már jöhet a tápoldat, amelynek kiválasztásakor arra kell figyelni, hogy a folyamatosan növekvő, vízigényes növénynek fontossági sorrendben foszforra, káliumra és nitrogénre van szüksége. .) A növények a minél nagyobb tömegű földet kedvelik. Egy folyóméteren belül ötnél több tövet ne ültessünk. Függőtartóba (25 centiméteresbe) max. 3 tő futó- vagy félfutómuskátli szükséges. Ha más növényekkel akarjuk összeültetni, fokozottan érvényes a túl sűrű ültetés tiltása. Társai lehetnek: futó-csüngő petúnia, vasvirág és lobélia. Ha már több fajtánk is van, akkor viszont nem fogunk ősszel egyszerűen csak megválni tőlük, és tavasszal újakat vásárolni, hiszen egyes fajtái, mint a menta illatú (nem a virágokból, hanem a levelekből és szárakból mozgatásra, dörzsölésre szabadul fel mentaillat) vagy tarka levelű változatok nehezen szerezhetők be. Teleltetés: Amint a szabadban a hőmérséklet már annyira alacsony lesz, hogy félő, a növények megfagynak, készítsük elő őket a télre. Vágjuk le a megmaradt virágokat, még ki nem nyílt bimbókat és a sérült, beteg vagy elsárgult leveleket. A nagyon felnyurgult vagy elterebélyesedett növényeket enyhén meg is kurtíthatjuk, ez nem fog megártani. A növényeknek a téli időszakban kevesebb fény jut, hiszen rövidebbek a nappalok a teleltetés lényege valójában abban áll, hogy a többi életkörülményt, mint például a környező hőmérséklet, a levegő páratartalma és a talaj nedvessége ehhez igazítsuk. Ezután a növények cserepestől kerüljenek egy fagymentes, de hűvös, jól megvilágított helyiségbe. Erre alkalmas egy beépített, fűtetlen erkély, veranda, lépcsőház vagy akár két ablak közötti rész. A megfelelő megvilágítás és hűvös, 6-8 Celsius-fokos klíma mellett elég havonta egyszer kevéske vízzel megöntözni a növényeket, így nem fognak tovább növekedni és fejlődni, lecsökken az anyagcseréjük, és pihenési időszakukat megfelelően fogják tölteni. Ha helyhiányban szenvedünk, vagy ha a növények ki voltak ültetve a szabad földbe, akkor kiszedhetjük őket, és kissé visszavágva a gyökérzetüket, beleültethetünk több tövet egy balkonládába, nagyobb virágedénybe, nedves homokot vagy nedves tőzeget használva virágföld helyett. Abban az esetben, ha nincs egy megfelelően hűvös helyiség lakásunkban, megpróbálkozhatunk a pincében vagy más sötét helyen való teleltetéssel. Egy hideg, de nedves pincében annyira leállnak a növény életfunkciói, hogy öntözésre egyáltalán nem lesz szükség (a teljes fényhiány és alig 3-4 Celsius-fokos hőmérséklet mellett szinte leáll a növényben az élet). Ha megfelelően nedves a pince, akkor a cserépből kiszedve a töveket, gyökerüket enyhén lerázogatva, becsomagolhatjuk őket újságpapírba, és ládákba vagy polcokra elhelyezve is telelhetnek. Végső soron néhány tővel próbálkozhatunk a lakásban is, főleg, ha van egy hidegebb szobánk vagy olyan ablakpárkányunk, amely alatt vagy közvetlen közelében nincs fűtőtest. A lakásban telelő növényeknek nagyon nehéz a téli periódus, hiszen a lakásban a tél során is szinte tavaszi meleg van, a levegő általában nagyon száraz, és a fény kevés. Ilyenkor a muskátlik tovább növekszenek, de az új hajtások sápadtak, nyurgák, egészségtelenek lesznek, és tavaszra érve az egész növény elveszti formáját és szépségét.  Mivel a fény, a páratartalom és a hőmérséklet arányban kell legyen egymással, ezért kazánházban, ahol nagyon meleg és száraz a levegő, fény pedig alig, kevés esélyünk van a sikerre, garázsban is csak akkor fog kitelelni a növény, ha a hőmérséklet csak pár fokkal van a fagypont fölött, és állandó. A kerti muskátlik könnyebben teleltethetők, úgymond elnézőbbek a körülményekkel, míg a futómuskátliknak fontosabb, hogy jól megvilágított helyen, verandában, vagy lépcsőházban legyenek, nem pedig pincében. Az átteleltetett muskátlik télen rendszerint csak kevés fényhez jutnak, ezért tavaszra leveleik nagy részét elvesztik, a megmaradtak pedig megsárgulnak. Az időközben kifejlődött új hajtások megnyurgulnak, végeik kifehérednek, csak ritkán virágosak. A kerti vagy övös muskátlik még a szakszerű téli tárolás után is - kötegelve, gyökérzetüket papírba vagy műanyag fóliába csomagolva, fagymentes helyen tartva - teljesen élettelennek tűnnek, valósággal összeaszalódnak. Kiültetésük első lépése ezért mindig több órás vízben áztatás legyen. Ekkor vágjuk vissza két-három szemre, és a földet frissítsük érett komposzttal.(A visszametszésre azért van szükség, hogy bokrosan fejlődjön a növény.) Szaporításuk nyirkos homokba, szaporító tőzegbe, eldugványozással, tavasszal vagy nyáron történhet. Tavasszal, fejdugványokkal szaporítható, ehhez hat-tíz centiméter hosszú, érett csúcshajtásokat vágunk, amelyeken csupán két-három levelet hagyunk meg. Egy napig szikkasztjuk, majd sok homokot tartalmazó soványabb kerti földbe tűzzük, és tömörítjük a talajt. Alaposan megöntözzük, később már csak igény szerint, nehogy rothadásnak induljon a lágy szár. Néhány hét alatt a begyökeresedett dugványokat ültessük át tápanyagban gazdag földbe. Augusztusban, cserépben nevelt növényekről vágjunk érett csúcshajtásokat, mivel a kiültetett muskátlik gyakran túl nedvdús hajtásokat képeznek, és a belőlük készített dugványok télen könnyen megrothadnak. A dugványok tőzeg-homok keverékben könnyen meggyökeresednek. Ezután ültessük át azokat, és csípjük le a hajtáscsúcsokat.  A nyár végén gyökereztetett növények erőteljesebbek lesznek, mint a tavasziak.Az így kapott fiatal egyedek átteleltetése sokkal biztonságosabb, mint az idősebb egyedeké. Tavasztól pedig ismét gyönyörködhetünk bennük az ablakok, erkélyek és teraszok díszeként. A borostyánlevelű, illetve a futó muskátli levágott zömök, egészséges hajtásdarabjai is meggyökereztethetők. A hosszabb hajtásokat csúcsuktól legfeljebb kis arasznyi hosszúra hagyjuk, ezek még fel is darabolhatók két-három ízes részre. Egy napos fonnyadás után dugványozzuk el, esetleg egyszerűen csak állítsuk tiszta csapvízbe, ahol három-négy hét alatt meggyökeresedik, feltéve, hogy nincs túl hűvös vagy fényszegény helyen. A futómuskátli dugványok áttört falú, rácsos kis műanyag cserépben gyökeresednek igazán jól. Ezt rostos tőzeg és homok egyenlő arányú keverékével, vagy kevés homokkal kevert, nem trágyás kerti földdel célszerű feltölteni. A meggyökeresedett dugványok a rácscseréppel együtt kerülhetnek két mérettel nagyobb cserépbe, megfelelő földkeverékbe. A házi készítésű muskátliföld legjobb kiindulási alapja a fekete tőzeg és a jó kerti föld egyenlő arányú keveréke. Ehhez lazítóként egy tized arányban homok vagy perlit keverhető, és literenként fél deka tartós hatású műtrágya is kerüljön bele, jól elkeverve. A túlzott savasság Futorral, vagyis takarmánymésszel, literenként két-három grammnyi bekeverésével ellensúlyozható, a túl sok mész pedig savanyú kémhatású rostos tőzeggel (amilyen pl. kertészeti hansági tőzeg). Sokan a borostyánlevelű, ill. a futómuskátlit a gyökérnyaktól 5-6 cm-re visszavágják, mondván; így jobban fejlődik. Mások tapasztalata szerint - a közönséges vagy kerti muskátlival szemben - a futómuskátli akkor virágzik igazán dúsan, ha az idős hajtások csaknem egészét sikerül átteleltetni. A megkurtított muskátlitöveket legjobb kivenni a tartóedényükből, hogy az abban lévő földet legalább részben ki tudjuk cserélni. A cserépben nevelteket viszont csak akkor érdemes átültetni friss földbe, ha beültetésükkor nem jó földet használtunk. Ellenkező esetben legfeljebb csak a felső - rendszerint már cserepesedett, zöld mohokkal ellepett - földrétegüket elegendő lehántani, és helyébe friss, tápdús földet vagy földszerűvé érett trágyát teríteni. A megújított muskátli tövek minél világosabb, de ne erősen tűző napos, meleg helyre kerüljenek. A fokozatosan melegedő időjárásban egyre bőségesebb szellőzést kapjanak; legjobb közvetlenül az ablak előtt vagy az ablakközben elhelyezni őket. A déli erős naptól árnyékolással védjük őket. Ha földjük kiszáradna, langyos vízzel addig öntözzük, amíg teljesen át nem nyirkosodik. Öntözésnél a levelek lehetőleg maradjanak szárazon, a levelekre kerülő víz ugyanis pusztulást idézhet elő, akárcsak a cserépben meggyűlt víz is. Kártevői:Vigyáznunk kell a levéltetvekkel, mert elég gyakoriak, viszont jól felismerhetőek a levelek alján vagy a hajtásokon. Miattuk az új levelek összesodorva nőnek, és világos szívásnyomokat hagynak maguk után. Az ellenük hatékony rovarölő és biológiai szerek egymást követő, többszöri használatával küzdhetők le.

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!