Fügefa

A fügefa (Ficus carica) az eperfafélék (Moraceae) közé tartozik, egyik legősibb kultúrnövényünk. A fáraók kedvelt gyógynövénye volt. A Bibliában a fügefát a jó és a rossz tudás fájának tartották, fügefalevél volt Ádámon, amikor belekóstolt a tiltott gyümölcsbe. Az Énekek Énekében mint a termékenység és érzékiség szimbóluma szerepel. Az ókori Rómában a Romulust és Remust szoptató farkasnak egy fügefa adott árnyékot. A rómaiak már 29 fajta fügét ismertek. A fügefa régóta a termékenység, a házasság, a szerelem szimbóluma. Indiában a füge szent fa, aki egy fügét kivág, olyan bűnt követ el, mintha egy papot ölt volna meg. Vallási rituáléik során a fügefa a nő, a banán a férfi, gyakran még össze is házasítják őket. A muszlinoknál is szent gyümölcs.

Eredetileg a mediterrán térségek sok meleget és fényt kedvelő növénye.  Ízletes gyümölcse miatt már az ókorban is telepítették szinte a legtöbb szubtrópusi, illetve trópusi éghajlatú vidéken. A földközi-tengeri országokban alacsony méretű fa, de kedvező helyen elérheti a 10–12 m magasságot is. A fatörzs sima kérge hamuszürke színű, tejnedvben gazdag. Nagy levelei a széleken fogazottak, és 3-5 karéjosak. Ehető, húsos termése a füge. Ez nem egyszerű termés, hanem apró termések sokaságából álló, a befelé fordult, elhúsosodott virágzati tengelyt is magában foglaló terméságazat. A füge a Földközi-tenger környékén szinte minden országban jelentékeny gyümölcs, de a legtöbb aszalvány Kis-Ázsiából kerül a kereskedelembe. A fügét a törökök hozták magukkal Magyarországra és először a Gellért-hegy déli lejtőjén telepítették el őket a kivágott szőlők helyére a 16. századtól terjedt el.

Nálunk a füge jókora bokorrá megnő mely a kertnek jellegzetes mediterrán hangulatot ad. A mérsékelt égöv alatt nem érdemes fává nevelni, a hazai éghajlaton a bokorforma az ideális. A japánok másképp gondolják! Bokorrá kétféle módon alakíthatjuk át kifejlett példányainkat, tőből visszavágjuk vagy átültetjük 45°-os szögbe állítva a törzsét...

Levelei nagyok 18 cm átmérőjűek, 3-7 karéjosak, melyek dúsan borítják az egész növényt. Nagy és mélyen karéjos leveleivel szép, déli karaktert adó dísze lehet kertünknek. Termesztési körzetének északi határán túl meleg, déli fekvésben, védett helyen, sok napfényen érzi jól magát. A füge talajban nem válogatós, igénytelennek mondható. Köves, sziklás, száraz talajokon szépen fejlődik. A fügéknek négy nagy csoportja van.  Az első csoport (kaprifikusz) terméseit parányi rovarok, a fügedarazsak termékenyítik.  A második csoport (szmirnai) virágai önbeporzók, és az érett termések sok magot tartalmaznak. A harmadik, a közönséges vagy adriai fügék csoportja - ezeknek a gyümölcsei megtermékenyítés nélkül (partenokarpia) érlelik be mag nélküli terméseiket.  A negyedik csoport (San Pedro) képviselői a második és harmadik csoport tulajdonságait egyesítik magukban. A hazánkban tenyésző bokrok a harmadik csoportba tatoznak. Gyümölcse körte alakú 3-10 cm hosszú, különböző színű, sárgás-zöld, bronz, vagy sötét bíborvörös. Vékony héj takarja a gyümölcshúst, amelyben 30-1600 apró mag található.
 

Nálunk általában évente kétszer hoz teremést. Az értékes gyümölcsöt a második hullámban, nyár végén hozza. A gyümölcskezdemények az egyéves vesszők oldalrügyeinek tövén, a rügyfakadással egy időben jelennek meg. A fügét hazánkban általában nem metszik. Ez nem baj, de a termés így kiegyenlítetlen. A füge egyszer termést hozott vesszői többé már nem teremnek. Rendszeres termést csak úgy kapunk, ha sok egyéves vessző képzésére serkentjük a bokrot. A letermett kétéves vesszőket visszavághatjuk egy minél alsóbb helyzetű egyéves vesszőre, vagy tőből eltávolíthatjuk. A metszést rügyfakadáskor április végén-májusban végezzük, amikor látjuk, hogy a megmetszendő vesszőkön hol helyezkednek el a kis füge kezdemények. A meghagyott vesszőket ne vágjuk vissza, mert a felső harmadukban hozzák a virágokat. Tartsuk minél alacsonyabban a termőrészeket, ezek jobban védhetők és a talaj visszasugárzott hőjét is jobban hasznosítják. A füge augusztustól folyamatosan érik kb. 6 héten át. Csak éretten szedjük, mert nem utóérő a gyümölcse. A hazai fügefajták gyümölcse aszalásra nem igen alkalmas, de friss fogyasztásra kiváló, és befőttként is fogyasztható. Dzsem, lekvár, sőt bor, pálinka is készíthető belőle. A nagyon éretlen füge tejnedve bőrirritácót és viszketést okozhat.
 

Fügefa szaporítása: 

Magvetéssel hazai magból nem lehetséges, csak importmagból, mivel nálunk termő példányok nem hoznak csíraképes magot. A külföldről hazánkba érkező aszalt termésekben nem sok csíraképes magvakat találunk, de az ilyen magokból fejlődő növények nem jó tulajdonságú, sőt  nem öntermékenyülő típusok lesznek. Ez azért fontos mert hazánkba a fügedarázs nem él, pedig a fügét csak ez képes beporozni.

Tősarjak szétültetésével és dugványozással könnyen és gyorsan szaporítható. Ritkábban az idősebb bokrokat oltással is javíthatjuk. Maradjunk a biztos sikerrel kecsegtető első két módszernél. A tősarjakat ősszel, a lombhullás után, vagy tavasszal, a kihajtás előtt ássuk ki. A gyökeres kis növényeket — ha ősszel szedtük — cserépbe ültessük be, jó minőségű komposzt vagy melegágyi földbe és fagymentes helyen (pince, szoba) teleltessük át. A tél folyamán kevés öntözést igényelnek. A rügyfakadás előtt kiásott kis sarjnövényeket mindjárt végleges helyükre ültethetjük. Ha az ültetés helyén erősen köves vagy agyagos a talaj, szórjunk a gyökerei köré jó minőségű földet, öntözzük be jól, és 15—20 cm magasságig takarjuk be földdel a csemeték törzsét. Ha a fügéket edényben akarjuk tartani, akkor az ősziekhez hasonlóan a tavasziakat is cserépbe ültessük. A cserepes sarjakat az első hetekben védett, félárnyékos, magas páratartalmú helyen tartsuk — így gyorsan növekedésnek indulnak gyökerei, és biztosabb az eredés.

Hajtásdugványozás: A félérett hajtásokból június-augusztusban készítsünk hajtáscsúcs és szárdarab dugványokat. Gyökereztető hormonnal kezelve 4-6 hét alatt gyökeresednek, majd szaporító ágyba fagymentesen teleltetve a következő év tavaszán a szabadba vagy konténerbe ültethetők.

Fásdugványozás: Október végén - november elején a jól beérett vesszőkből készíthetünk közönséges vagy kalapácsos dugványokat és hidegágyba, üveg alá dugványozhatjuk azokat. A vesszőket ősszel, lombhullás után szedjük és a tél folyamán, fagymentes helyen nedves homokban, vagy földbe vermelve tároljuk. Ezekből, a vesszőkből tavasszal 20—30 cm-es darabokat vágjunk, és ládába helyezzük földbe úgy, hogy a felső végük 2 ujjnyira szabadon maradjon. Ha a földet nedvesen tartjuk és a levegő is jól felmelegedett, a dugványok gyorsan és jó eredménnyel gyökeresednek. A nyár folyamán megerősödő és szép hajtásokat fejlesztő dugványnövényeket ősszel végleges helyükre, vagy edényes művelés esetén cserépbe is ültethetjük. Kisebb méretű vesszőrész gyökereztetését cserépben, homokban is végezhetjük. Az alsó csomókat dugjuk a homokba és a cserepet üveglappal, fedjük le, így is jól gyökeresednek. A meggyökeresedett részeket szabadba vagy cserépbe ültetve neveljük tovább.

Ismert a fügének egy egyedi szaporítási módja, a lényege az ágdarabokat (dugványokat) nedves papírba tekerjük az ág vége 2-4cm 1-2 rügy marad szabadon. Az egészet nejlonzacskóba tesszük, lezárjuk, és melegen tartjuk a dugványok pár hét alatt gyökeret, növesztenek. Ekkor edényekbe ültetjük. És úgy kezeljük, mint egy gyökeres dugványt.

A szabadföldi füge a téli takaráson kívül más különleges ápolási munkát nem kíván. A jól fejlett bokrok a téli -12 fokos hideget takarás nélkül is átvészelhetik, de nagyobb lehűlés esetén már fagykárok jelentkeznek. A vesszők fagytűrő képessége nagymértékben függ a nyári hajtásnövekedéstől és az őszi beéréstől. Ezt a füge helyének jó kiválasztásával (meleg fekvés, szélvédelem), szükség esetén trágyázással is elősegíthetjük. Tápanyag utánpótlásra alkalmas az összetett NPK műtrágya 10-20-20, vagy 10-30-10 arányú keveréke, de bokronként 30 grammnál többet ne szórjunk ki, mert azzal az ágak fagytűrését rontjuk.

Télen a füge -15 fok hidegben elfagy, ezért mindenképpen takarni kell. Igaz, hogy a földben levő része a hazánkban előforduló bármilyen nagy hidegben is áttelel, és újra kihajt, azonban a fagyást követő 2 évben termést alig hoz, mert a bokor koronaalakítása időt vesz igénybe. Általános jelenség, hogy a földben a növényi részek nagyobb hideget kibírnak. Ennek magyarázata egyrészt az, hogy a talaj nem hűl le annyira, másrészt, hogy nemcsak a nagy hideg tesz kárt a növényben, hanem a reá következő gyors felmelegedés is. A földben a fagyott növényrészek lassan engednek fel. Ezért nagy hideg után tavasszal a takart fügéket is csak későbben bontjuk meg, amikor a föld fagya már jól felengedett. A megfagyott fás részek kérge alatt a fatest kissé megbarnul. Lassú felengedés mellett ez a barnulás megszűnik, és a rügye és megindul. A füge takarása könnyebb, ha a bokrok nem túlságosan nagyok, és az ágakat kezdettől fogva a földhöz hajlítva neveltük, lazább, homokos vagy murvás földdel takarva a vesszők jól telelnek.
A nyalábok helyén 50-60 cm mély és kellő széles barázdát mélyítsünk, ebbe húzzuk le az ágakat és kampózzuk le. Utána a barázda földjével legalább arasznyi vastagságban takarjuk le az ágakat. Lehet szalmával is takarni és erre 20 cm földet teríteni. A szalmázás azonban költségesebb. Különösen a bokor tövét, a vastag ágakat fedjük gondosan, mert azok nehezen hajlíthatók, a földbe nem húzhatók le. A bokrokat lehetőleg mindig egy irányban döntsük, mert így a takarás is könnyebb. Takarás előtt egérmérget szórjunk a bokrok alá, mert az egér lerághatja a gallyak héját. Télen a hótakarót a bokrokon hagyjuk meg, de a tél végén, március elején, amikor az olvadás megindul, a havat kaparjuk le róla. Nem megfelelő a takarás, ha a bokrokat állva hagyjuk, vagy falnak döntve az ágakat, kukoricaszárral, napraforgókévékkel stb. fedjük. Ez a takarás túlságosan laza, a füge ágai a nagy hidegben megfagynak alatta. A takarással nem kell sietnünk, mivel az őszi fagyokat a füge mindenképpen kibírja. Tehát várjuk meg, amíg az első dér a lombozatát letisztítja. Az éretlen hajtás hegyei mindenképpen elpusztulnak, ha pedig a fagyok előtt betakarnánk, ezek a hajtásvégek a takaró alatt is megpenészednének és elrohadnának. A fagyok beálltakor az éretlen hajtásvégeket vágjuk le, és ezután takarjuk be a bokrokat. Nagyon sok függ attól, hogy ősszel a hajtások mennyire érnek be. Nemcsak a teleltetés sikere, hanem a következő évi első termés sorsa is ettől függ.

A füge rendszerint április elején fakad. Amikor a takaró fagya már felengedett, 10 fok hőmérsékleten a bokrokat ki lehet bontani. Ha nem volt nagy tél, és a vesszők fás része a takarás alatt nem barnult meg, jobb, ha április elején bontjuk ki, mert a még meg nem indult vesszők az április elején gyakran bekövetkező fagyokat jól bírják. Amennyiben sokáig takarás alatt tartjuk a vesszőket, hajtásnak indulnak, és ezek a zsenge hajtások érzékenyebbek a tavaszi lehűléssel szemben. Ha nagy hideg volt, és a takarás alatt is megbarnult a vesszők fateste, ne siessünk a nyitással, hanem csak vékonyítsuk a takarást. Így a föld felmelegszik, a rügyek duzzadása a földtakaró alatt megindul. Természetesen soká ne várjunk, mert az apró virágzatok megduzzadnak, és könnyebben megsérülnek. A kibontott bokrok környékén a földet elegyengetjük, a szalmától megtisztogatjuk. Az ágakat szétigazítjuk, és a földtől mintegy 40-50 cm-re felemeljük, feltámasztjuk. A tisztogató, ritkító metszést csak akkor végezzük el, ha a bokrok már rügyeznek.

A fügefa gyümölcse szénhidrátokban gazdag, kitűnő tápanyagforrás, amelyet a Szahara vidékén már 10 000 éve felismertek és nagyra értékeltek. Ismert hashajtó hatása. A termésben és a fiatal levelekben található bioaktív anyagok emésztést elősegítő, lágyító, nyugtató, gyulladásátló, méregtelenítő és köptető hatásúak. A levelek a trigliceridekre gyakorolt hatásuk következtében hatékonyak a cukorbetegség kezelésében.A fügét és a belőle előállított készítményeket általában renyhe bélműködés és emésztési zavarok esetén ajánlják. Légúti panaszok esetén hatásos köptetőszer. A rügyeket glicerinbe áztatják, és az így nyert kivonatot gyomorhurut kezelésére használják. A füge számos vitamint tartalmaz. A B-vitaminok közül szinte valamennyi megtalálható benne, ami pl. Az idegi működésekre lehet jó hatással. Emellett az A-vitamin és előnyaga a béta-karotin, valamint E- és K-vitamin is viszonylag jelentős mértékben kimutatható benne. Ezek a vitaminok a látáshoz, az egészséges bőrhöz, valamint a normális véralvadáshoz szükségesek. Hagyományosan a füge tejnedvét (latex) külsőleg kisebb fájdalmak enyhítésére használják. A gyümölcs enyhíti a szájüregben lévő afták okozta kellemetlen érzést, és csillapítja a köhögést. a modern tudomány azonban még adós a füge hatóanyagainak és élettani hatásainak vizsgálatával. Külsőlegesen a fügéből kinyert lupeol nevű vegyület az egerekben hatásosan gátolja a bőrrák és más bőrelváltozások kialakulását, ami bizonyítja, hogy már Ézsaiás korában is hatásos szerepe volt a bőrbetegségeknek.     A népgyógyászatban a fügét meghűlésre, gyomorsav túltengésre, prosztatagyulladásra, valamint szívbetegségek és májbetegségek kezelésére alkalmazzák. A fenti hatások tudományok módszerekkel mindezidáig nem bizonyítottak

A fügének nem ismert a mérgező hatása, mindazonáltal fogyasztásakor figyelemmel kell lenni hashajtó hatására is.

vissza a menüben